  | ŽalmyBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Ž 59, 1-17 |
1 Ž 59, 1 Az éneklõmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midõn [embereket ]külde Saul, és õrizék az õ házát, hogy megöljék õt. 2 Ž 59, 2 Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtõl, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet! 3 Ž 59, 3 Szabadíts meg engemet a gonosztevõktõl, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet; 4 Ž 59, 4 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram! 5 Ž 59, 5 Bûnöm nélkül egybegyûlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel elõmbe és lásd meg [ezeket!] 6 Ž 59, 6 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela. 7 Ž 59, 7 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost. 8 Ž 59, 8 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg? 9 Ž 59, 9 Te pedig, Uram, neveted õket, és megcsúfolod mind e pogány népet. 10 Ž 59, 10 Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram. 11 Ž 59, 11 Elõmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.] 12 Ž 59, 12 Ne öld meg õket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd õket a te hatalmaddal, és alázd meg õket Uram, mi paizsunk! 13 Ž 59, 13 Szájuknak vétke az õ ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. 14 Ž 59, 14 Veszítsd el õket búsulásodban, veszítsd el õket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela. 15 Ž 59, 15 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost. 16 Ž 59, 16 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak. 17 Ž 59, 17 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. [ (Psalms 59:18) Én erõsségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: õ az én kegyelmes Istenem! ]
| | | Ž 59, 1-17 |
Verš 8
Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg?
Ž 2:4 - Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.
Verš 1
Az éneklõmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midõn [embereket ]külde Saul, és õrizék az õ házát, hogy megöljék õt.
1Sam 19:11 - És követeket külde Saul a Dávid házához, hogy reá lessenek és reggel megöljék õt. De tudtára adá Dávidnak Mikál, az õ felesége, mondván: Ha meg nem mented életedet ez éjjel, holnap megölnek.
Verš 7
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
Ž 55:21 - Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.
Ž 57:4 - Elküld a mennybõl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelõt. Szela. Elküldi Isten az õ kegyelmét és hûségét.
Ž 10:11 - Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
Ž 94:7 - És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
Z 59,1 - Porov. 1 Sam 19,11-18. Na základe 6. a 9. verša možno usudzovať, že žalm bol neskôr z liturgických dôvodov upravený. Niektoré časti sú dosť nejasné.
Z 59,6 - Starý zákon ešte nepozná univerzalizmus Nového zákona, prijímajúci všetky národy, teda aj pohanov. Žalmista má pred očami židovský národ s jeho výlučnosťou, partikularizmom. V tom zmysle treba chápať aj vv. 9-14.
