  | ŽalmyBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Ž 105, 1-45 |
1 Ž 105, 1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit! 2 Ž 105, 2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét. 3 Ž 105, 3 Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat. 4 Ž 105, 4 Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen. 5 Ž 105, 5 Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl. 6 Ž 105, 6 Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai! 7 Ž 105, 7 Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete. 8 Ž 105, 8 Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen; 9 Ž 105, 9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl. 10 Ž 105, 10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül, 11 Ž 105, 11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül. 12 Ž 105, 12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban, 13 Ž 105, 13 És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez: 14 Ž 105, 14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:] 15 Ž 105, 15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok! 16 Ž 105, 16 Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré, 17 Ž 105, 17 Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el; 18 Ž 105, 18 A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala, 19 Ž 105, 19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt. 20 Ž 105, 20 Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt; 21 Ž 105, 21 Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán; 22 Ž 105, 22 Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá. 23 Ž 105, 23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék. 24 Ž 105, 24 És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál. 25 Ž 105, 25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival. 26 Ž 105, 26 Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala. 27 Ž 105, 27 Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén. 28 Ž 105, 28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek. 29 Ž 105, 29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat. 30 Ž 105, 30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.] 31 Ž 105, 31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon. 32 Ž 105, 32 Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre. 33 Ž 105, 33 És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit. 34 Ž 105, 34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár. 35 Ž 105, 35 És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté. 36 Ž 105, 36 És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét. 37 Ž 105, 37 És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges. 38 Ž 105, 38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket. 39 Ž 105, 39 Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel. 40 Ž 105, 40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket. 41 Ž 105, 41 Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon. 42 Ž 105, 42 Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának. 43 Ž 105, 43 Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal. 44 Ž 105, 44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét. 45 Ž 105, 45 Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!
| | | Ž 105, 1-45 |
Verš 3
Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
Ž 34:2 - Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!
Verš 38
Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.
Ex 12:33 - És az Égyiptombeliek erõsen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert [azt] mondják vala: mindnyájan meghalunk.
Verš 10
És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
1Krn 16:17 - Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
Gn 28:13 - És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én [vagyok] az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.
Gn 35:11 - És monda néki az Isten: Én [vagyok] a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tõled; és királyok származzanak a te ágyékodból.
Verš 11
Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
Gn 13:15 - Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre.
Gn 15:18 - E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétõl fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
Verš 12
Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,
1Krn 16:19 - Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
Verš 45
Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!
Ex 19:4 - Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
Dt 4:1 - Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.
Dt 4:40 - Tartsd meg azért az õ rendeléseit és parancsolatait, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy jól legyen dolgod és a te fiaidnak te utánad, és hogy mindenkor hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.
Dt 6:21 - Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel.
Verš 14
Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]
Gn 35:5 - És elindulának. De Istennek rettentése vala a körûltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.
Verš 17
Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
Gn 37:28 - És menének arra Midiánita kereskedõ férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az Ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: [azok] pedig elvivék Józsefet Égyiptomba.
Gn 37:36 - A Midiániták pedig eladák õt Égyiptomba Pótifárnak, a Faraó fõemberének, a testõrök fõhadnagyának.
Gn 45:5 - És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti elõttetek.
Verš 21
Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;
Gn 41:40 - Te légy az én házamon fõgondviselõ, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá.
Verš 43
Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal.
Ex 14:8 - És megkeményíté az Úr a Faraónak, az égyiptomi királynak szivét, hogy ûzõbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek vala nagy hatalommal.
Nm 33:3 - Elindulának Rameszeszbõl az elsõ hónapban, az elsõ hónap tizenötödik napján. A páskha után való napon jövének ki Izráel fiai felemelt kézzel, az egész Égyiptom láttára.
Verš 24
És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.
Ex 1:7 - Izráel fiai pedig szaporák valának, szaporodának és sokasodának és igen-igen elhatalmazának, úgy hogy megtelék velök az ország.
Ex 1:9 - És monda az õ népének: Ímé az Izráel fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál.
Verš 25
Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.
Ex 1:9 - És monda az õ népének: Ímé az Izráel fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál.
Ex 1:12 - De minél inkább sanyargatják vala õt, annál inkább sokasodik és annál inkább terjeszkedik vala, s félnek vala az Izráel fiaitól.
Verš 26
Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
Ex 3:10 - Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.
Ex 4:12 - Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.
Verš 27
Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.
Ex 7:9 - Ha szól hozzátok a Faraó mondván: tegyetek csudát; akkor mondd Áronnak: Vedd a te vesszõdet és vesd a Faraó elé; kígyóvá lesz.
Verš 42
Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának.
Gn 15:14 - De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijõnek nagy gazdagsággal.
Z 105 - Témou žalmu sú slová 11. verša: "Tebe dám kanaánsku krajinu ako váš podiel dedičný." Žalmista ďakuje za vernosť a splnenie tohto prísľubu ako aj za mnohé iné dobrodenia, ktoré Boh preukázal svojmu ľudu pred zaujatím tejto krajiny.
Z 105,6 - Izraeliti sa volajú: "potomci Abraháma - synovia Jakuba".
Z 105,15 - "Mojich pomazaných… mojim prorokom" - myslí tu patriarchov, ktorí boli zvláštnym spôsobom zasvätení Bohu a dostali od neho zjavenie (porov. Gn 12,11-20; 20,1-18; 26,7-11).
Z 105,19 - "No potom došlo na jeho slová" (Gn 41,12-14).
Z 105,23 - "Jakub sa stal hosťom v Chámovej krajine", totižto v Egypte (Gn 10,6). Jakubovi potomci nikdy nesplynuli s Egypťanmi.
Z 105,28-38 - Egyptský kráľ sa dlho spriečal vôli Jahveho, nechcel prepustiť Izraelitov zo svojej krajiny. Boh potom zosiela desať rán. Žalmista z nich uvádza niekoľko.
Z 105,39 - Viedol ich viditeľným stĺpom ohňa za noci a oblačným stĺpom cez deň. Na púšti rozostrel "oblak, aby ich tak chránil" pred úpalom slnka (Ex 13,21; 14,19; 40,36 atď.). Reptajúcich netresce, kŕmi ich prepelicami (Ex 16,13; Nm 11,31 n.), dáva im "mannu", chlieb z neba (Ex 16,4; vysvetlenie pozri pri žalme 78,25).
Z 105,44 - Palestínu v tie časy obývali mnohé národy. Izraeliti sa zmocnili kanaánskych miest a dedín, polí a záhrad, viníc a olivových hájov, dobytka a všetkého majetku.
