  | ŽalmyBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Ž 132, 1-18 |
1 Ž 132, 1 Grádicsok éneke. 2 Ž 132, 2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének: 3 Ž 132, 3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba; 4 Ž 132, 4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert; 5 Ž 132, 5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot! 6 Ž 132, 6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein: 7 Ž 132, 7 Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához! 8 Ž 132, 8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája! 9 Ž 132, 9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek! 10 Ž 132, 10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl! 11 Ž 132, 11 Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe; 12 Ž 132, 12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek. 13 Ž 132, 13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: 14 Ž 132, 14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem; 15 Ž 132, 15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel; 16 Ž 132, 16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei. 17 Ž 132, 17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek. 18 Ž 132, 18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
| | | Ž 132, 1-18 |
Verš 11
Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
2Sam 7:12 - Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerõsítem az õ királyságát:
1Kr 8:25 - Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, ezt mondván: A te [magodból] [való] férfiú el nem fogy én elõttem, a ki az Izráel királyi székibe üljön; csakhogy a te fiaid õrizzék meg az õ útjokat, hogy én elõttem járjanak, a mint te én elõttem jártál.
2Krn 6:16 - Most azért, oh Uram, Izráelnek Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, mondván: Nem fogy el elõttem a te magodból való férfiú, a ki az Izráelnek királyiszékiben üljön; csakhogy a te fiaid õrizzék meg az õ útjokat, hogy az én törvényemben járjanak, mint te én elõttem jártál.
Lk 1:69 - És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak házában,
Verš 16
Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
2Krn 6:41 - És most kelj fel, oh Úr Isten, a te nyugodalmadba, te és a te hatalmasságodnak ládája! A te papjaid, oh Úr Isten, öltöztessenek fel üdvösséggel, és a te szenteid örvendezzenek a jóban.
Verš 3
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
1Krn 15:1 - Csináltata pedig Dávid magának házakat az õ városában; és helyet készített az Isten ládájának, és annak sátort állított fel.
Verš 14
Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
Ž 132:8 - Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
Ž 68:16 - Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
Verš 17
Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
Lk 1:69 - És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak házában,
Z 132 - Žalm je mesiášsky, verše 11 a 12 sa v plnom zmysle vyplnia len na Mesiášovi. V žalme sa jasne rozlišuje Dávidova osoba od jeho potomka, Mesiáša.
Z 132,2 - "Mocný Jakubov" je pomenovanie Boha (Gn 49,24; Iz 49,26; 60,16).
Z 132,3 - 2 Sam 7,1-2; 1 Krn 17,1.
Z 132,6 - "Počuli sme, že archa je v Efrate" - keď mal Dávid preniesť archu zmluvy z Kirjatiarimu na Sion, zvesť o tom sa rozšírila po jeho kráľovstve. Počuli totižto, že je neďaleko Betlehema, odkiaľ pochádzal Dávid, v kraji Efrata. V žalme sa hovorí: "Našli sme ju na jaarských nivách", čo je to isté ako Kirjatiarim. Odtiaľ Dávid preniesol v slávnostnom sprievode archu na Sion (1 Sam 7,1; 2 Sam 6,2).
Z 132,8 - Slová sú známe už z Mojžišových čias. Izraeliti sa ich modlili vždy, keď sa archa pohýnala na cestu po púšti (Nm 10,35.36; Ž 68,2). Odteraz už nebude putovať z miesta na miesto, lebo odvtedy, čo ju odniesli zo Šíla (1 Sam 4,3 n.), nemala pevný príbytok.
Z 132,11 - "Dávidovi sa Pán zaviazal prísahou"- tieto slová sú paralelné so slovami 2. verša. Vzťahujú sa na Boží sľub, ktorý dal Pán Dávidovi skrze proroka Nátana v čase, keď Pán odkázal, aby mu Dávid nestaval chrám (2 Sam 7,5-16; Ž 89,4-5.29-38).
Z 132,17 - Tento verš sa nedá vysvetliť inakšie ako o Mesiášovi. Tak ho chápe celá katolícka tradícia.
Z 132,18 - Na hlave mesiášskeho kráľa bude naveky žiariť Pánov "diadém". Mesiáš bude kráľom Izraela.
