Žalmy

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Ž 122, 1-9

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába! 2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem! 3 Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város! 4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére. 5 Mert ott ülnek az ítélõszékek, Dávid házának székei. 6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretõk! 7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban. 8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled! 9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Verš 9

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Neh 2:10 - Mikor pedig a Horonból való Szanballat és az Ammonita Tóbiás, a szolga, meghallották ezt, nagy bosszúságot okozott nékik, hogy jött valaki, a ki Izráel fiainak javokat keresi.

Z 122 - O nadpise pozri poznámku pri 120. žalme. Ak je Dávid pôvodcom tohto žalmu, mohol ho zaspievať len po prenesení archy zmluvy na Sion (2 Sam 6).

Z 122,3 - Kto prvýkrát prišiel do Jeruzalema, musel obdivovať jeho veľkoleposť. "Mesto spojené v jeden celok", dosl. "mesto vybudované, pospájané navzájom v jeden celok", totižto Jeruzalem bolo mesto súvislé, jeho domy stáli jeden popri druhom, a jednotné.

Z 122,5 - Inou prednosťou Jeruzalema je, že v ňom býval kráľ a tam mal sídlo aj najvyšší izraelský súd.

Z 122,8-9 - Pútnici žiadajú pokoj a šťastie Jeruzalemu a najmä chrámu, ale to všetko žiadajú vlastne sebe a pre seba.