Žalmy

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Ž 119, 1-176

1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak. 2 Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt. 3 És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak. 4 Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük. 5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére! 6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra! 7 Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire. 8 A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem! 9 Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által? 10 Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól! 11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. 12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre. 13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét. 14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban. 15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek. 16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el. 17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet. 18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát. 19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat. 20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt. 21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól. 22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat! 23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik. 24 A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim. 25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint. 26 Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre! 27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról! 28 Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint! 29 A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem! 30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem. 31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni! 32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet! 33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig. 34 Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl. 35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban. 36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre. 37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet. 38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged. 39 Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid. 40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által. 41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted, 42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben! 43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet! 44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké. 45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem. 46 És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg. 47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek. 48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl. 49 Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál! 50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem. 51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl. 52 Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom. 53 Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet. 54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában. 55 Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet. 56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem. 57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása. 58 Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint! 59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom. 60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat. 61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem. 62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért. 63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják. 64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre! 65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint. 66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak. 67 Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra. 68 Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre. 69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat. 70 Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm. 71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet. 72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst. 73 A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat. 74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem. 75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem. 76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint. 77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm. 78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom. 79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat! 80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek. 81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem. 82 A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem? 83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem. 84 Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett? 85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.] 86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem! 87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat. 88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait. 89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben. 90 Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az. 91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál. 92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban. 93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem. 94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem. 95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek. 96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa. 97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom! 98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. 99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim. 100 Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra. 101 Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet. 102 Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem. 103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak! 104 A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét. 105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága. 106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit. 107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint. 108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre. 109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem. 110 Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem. 111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok. 112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig. 113 Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem. 114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem. 115 Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait. 116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben. 117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen. 118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság. 119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat. 120 Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl. 121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak! 122 Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem. 123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után. 124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem! 125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat! 126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet. 127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat. 128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm. 129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat. 130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket. 131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat. 132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin. 133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam! 134 Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat! 135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre! 136 Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet. 137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos. 138 A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben. 139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim. 140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt. 141 Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem. 142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz. 143 Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem. 144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek! 145 Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet. 146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat. 147 Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem. 148 Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam. 149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint! 150 Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak. 151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság. 152 Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted. 153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el! 154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem! 155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel. 156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem. 157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól. 158 Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják. 159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem! 160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló. 161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem. 162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált. 163 A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem. 164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért. 165 A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk. 166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem. 167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem. 168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted. 169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint. 170 Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem! 171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre. 172 Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz. 173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam! 174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem. 175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam! 176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!

Verš 1

Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.

Ž 1:1 - Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bûnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;

Verš 130

A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket.

Ž 19:8 - Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyût.

Verš 147

Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.

Ž 5:3 - Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!

Ž 88:13 - Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

Ž 130:6 - [Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt.

Verš 103

Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!

Ž 19:10 - Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestõl fogva igazságosak.

Prís 8:11 - Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.

Verš 72

A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.

Ž 19:10 - Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestõl fogva igazságosak.

Verš 73

A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.

Jób 10:9 - Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?

Ž 139:13 - Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.

Verš 106

Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.

Neh 10:29 - Csatlakozának atyjokfiaihoz, elõljáróikhoz, és átok mellett esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak, a mely Mózes által az Isten szolgája által adatott vala ki; s hogy megõrzik és cselekeszik az Úrnak, a mi Urunknak minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit;

Verš 135

A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!

Ž 4:6 - Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.

Verš 140

Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.

2Sam 22:31 - Az Istennek útja tökéletes;

Ž 12:6 - A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

Ž 18:30 - Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.

Prís 30:5 - Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.

Verš 176

Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!

Iz 53:6 - Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az õ útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét õ reá veté.

Lk 15:4 - Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?

Verš 17

Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.

Ž 103:2 - Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl.

Ž 116:7 - Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

Verš 19

Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat.

Gn 47:9 - Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harmincz esztendõ; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, a meddig õk bujdostak.

1Krn 29:15 - Mert mi csak jövevények vagyunk te elõtted és zsellérek, a mint a mi atyáink is egyenként; a mi [életünk] napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen.

Ž 39:12 - Mikor a bûn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az õ szépségét. Bizony merõ hiábavalóság minden ember. Szela.

Heb 11:13 - Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem [csak] távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.

Verš 148

Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam.

Ž 63:1 - Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.

Ž 63:6 - Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

Ž 90:4 - Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.

Verš 55

Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.

Ž 16:7 - Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

Ž 42:8 - Örvény örvényt hív elõ zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!

Verš 24

A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim.

Ž 43:4 - Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!

Verš 26

Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!

Ž 25:4 - Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.

Ž 27:11 - Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözõim miatt.

Ž 86:11 - Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, [és] teljes szívvel féljem nevedet.

Verš 90

Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az.

Kaz 1:4 - Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljõ; a föld pedig mindörökké megmarad.

Z 119 - Tento žalm je najdlhším žalmom celého žaltára a najdlhšou hlavou Písma. Je to alfabetický žalm.

Z 119,1 - "Cesta" je spôsob života. Cesta podľa Pánovho zákona je život, ktorý sa ľúbi Pánovi.

Z 119,32 - Dosl. "lebo ty rozširuješ moje srdce".

Z 119,108 - "Pane, láskavo prijmi obetu chvály mojich úst", sľuby a modlitby, ktoré chcem obetovať, ako sa obetujú ďakovné obety (Dt 23,23; Ž 50,14.23).

Z 119,148 - Židia rozdeľovali noc na tri vigílie po štyroch hodinách. Na konci každej sa vymieňali stráže. Teda vigília označuje aj čas vstávania. Žalmista predbiehal koniec nočnej stráže, teda vstával zavčasu na modlitbu a na rozjímanie o zákone, prv, ako sa vstávalo (Ž 77,5; Joz 1,8).

Z 119,169-176 - Žalmista prosí Pána, aby prijal jeho modlitbu, aby ho vyslobodil, poučil a nenechal ho blúdiť ako zatúlanú ovcu (Ez 34,1 n.).