Žalmy

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Ž 94, 1-23

1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg! 2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek! 3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek? 4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi. 5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet. 6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják. 7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene! 8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre? 9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é? 10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja: 11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók. 12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre; 13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek! 14 Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét! 15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek. 16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen? 17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben. 18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem. 19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet. 20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt? 21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét. 22 De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája; 23 És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk.

Verš 1

Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

Dt 33:2 - Monda ugyanis: Az Úr a Sinai [hegyrõl] jött, és Szeirbõl támadt fel nékik; Párán hegyérõl ragyogott elõ, tízezer szent közül jelent meg, jobbja felõl tüzes törvény vala számukra.

Ž 50:2 - A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

Ž 80:1 - Az éneklõmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára.

Verš 7

És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

Ž 10:11 - Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

Ž 10:13 - Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]

Ž 59:7 - Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.

Verš 8

Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

Ž 92:6 - Mely nagyok Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid!

Verš 9

A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

Ex 4:11 - Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?

Verš 11

Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

1Kor 3:20 - És ismét: Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók.

Verš 14

Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét!

1Sam 12:22 - Mert nem hagyja el az Úr az õ népét, az õ nagy nevéért; mert tetszett az Úrnak, hogy titeket a maga népévé válaszszon.

Rim 11:1 - Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az õ népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségébõl való.

Z 94,7 - "Pán nevidí" a "nevie", neveria, že Boh bude trestať každú krivdu, každý hriech a každý zločin. Proti podobným neprístojnostiam a krivdám brojili aj proroci (Iz 1,23; 5,20-23; 10,1 n.; Jer 5,1 n.; Ez 22,7; Oz 4,2; Zach 7,10 atď.).

Z 94,17 - "V ríši mlčania", teda v šeóle (porov. Ž 115,17).