Žalmy

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Ž 69, 1-36

1 Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé. 2 Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak. 3 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem. 4 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet. 5 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem! 6 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted: 7 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene! 8 Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat. 9 Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé. 10 Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. 11 Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik. 12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik. 13 A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek. 14 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel. 15 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl; 16 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem! 17 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám; 18 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! 19 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem. 20 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat. 21 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék. 22 Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem. 23 Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá. 24 Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá. 25 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket. 26 Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos; 27 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg. 28 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el. 29 Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak. 30 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed! 31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. 32 És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál. 33 Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek! 34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg. 35 Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban! 36 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. ]

Verš 9

Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.

Jn 2:17 - Megemlékezének pedig az õ tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem.

Rim 15:3 - Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem a mint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám.

Verš 25

Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.

Sk 1:20 - Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az õ lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. És: Az õ püspökségét más vegye el.

Verš 21

A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

Mt 27:34 - Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.

Mt 27:48 - És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot võn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tûzvén, inni ád vala néki.

Mk 15:23 - És mirhás bort adnak vala néki inni; de õ nem fogadá el.

Jn 19:28 - Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.

Verš 22

Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

Rim 11:9 - Dávid is ezt mondja: Legyen az õ asztaluk tõrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá.

Verš 23

Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

Iz 6:9 - És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek;

Iz 29:10 - Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézõket befedezte;

Iz 44:18 - Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívök nem eszmél.

Rim 11:10 - Sötétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak, és az õ hátokat mindenkorra görbítsd meg.

Z 69 - Ako svedčí nadpis, žalm je od Dávida, čo potvrdzuje aj sv. Pavol (Rim 11,9) a sv. Lukáš (Sk 1,16.20). Mesiášsku povahu žalmu potvrdzujú novozákonné citácie.

Z 69,5 - "Musel som vrátiť, čo som neulúpil" - azda príslovie na potvrdenie vlastnej neviny. Takto mohol hovoriť Mesiáš, ktorý naozaj trpel nevinne.

Z 69,12 - Trpiteľ si obliekol "vrecovinu", jednoduchý oblek z kozej srsti. Izraeliti ho nosievali na znak smútku a pokánia (Ž 30,12; 35,13; porov. Jn 3,5.6.8).

Z 69,22 - "Žlč - ró'š" v hebrejčine označuje aj rastlinu, ktorej šťava je horká a jedovatá (Mt 27,34; Mk 15,23).

Z 69,23-28 - V týchto veršoch žalmista žiada podľa práva odvety (lex talionis), ktoré v SZ platilo za všeobecnú normu (Ex 21,12.23-25; Lv 24,17-21), tresty, ktoré uvalili na seba svojím prečinom. Lež Nový zákon nahrádza tento spravodlivý zákon zákonom lásky. Ježiš sa na kríži modlil za všetkých, aj za svojich nepriateľov a vrahov.