Žalmy

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Ž 10, 1-18

1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején? 2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak. 3 Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat. 4 A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja. 5 Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét. 6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba. 7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság. 8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra. 9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt. 10 Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak. 11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha! 12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl! 13 Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.] 14 Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme. 15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz. 16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl. 17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerõsíted szívöket, füleiddel figyelmezel, 18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.

Verš 16

Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl.

Ž 29:10 - Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.

Ž 145:13 - A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékrõl nemzedékre.

Ž 146:10 - Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékrõl nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!

Jer 10:10 - De az Úr igaz Isten, élõ Isten õ, és örökkévaló király; az õ haragja elõtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az õ felindulását.

Nár 5:19 - Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!

Dan 4:3 - És parancsolatot adék, hogy hozzák elõmbe Babilonnak minden bölcsét, hogy az álom jelentését tudassák velem.

Dan 6:26 - Én tõlem adatott ez a végzés, hogy az én birodalmamnak minden országában féljék és rettegjék a Dániel Istenét; mert õ az élõ Isten, és örökké megmarad, és az õ országa meg nem romol, és uralkodása mind végig [megtart;]

1Tim 1:17 - Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsõség örökkön örökké! Ámen.

Verš 2

A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

Ž 7:15 - Ímé, álnoksággal vajúdik [a gonosz], hamisságot fogan és hazugságot szül.

Ž 9:15 - Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.

Prís 5:22 - A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.

Verš 11

Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

Ž 94:7 - És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

Verš 4

A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

Ž 14:1 - Az éneklõmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.

Ž 53:1 - Az éneklõmesternek a mahalathra, Dávid tanítása.

Verš 7

Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

Rim 3:14 - Szájok telve átkozódással és keserûséggel.