Žalmy

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Ž 22, 1-31

1 Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. 2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. 3 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam. 4 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol. 5 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket. 6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. 7 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata. 8 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket: 9 Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne! 10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin. 11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem. 12 Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen. 13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. 14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. 15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között. 16 Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. 17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. 18 Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám. 19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. 20 De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre. 21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl. 22 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem. 23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben. 24 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata! 25 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. 26 Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt. 27 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké! 28 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége. 29 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is. 30 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét. 31 Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. [ (Psalms 22:32) Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ]

Verš 1

Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

Mt 27:46 - Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

Mk 15:34 - És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

Verš 5

Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.

Ž 25:3 - Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tõled.

Ž 31:1 - Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

Iz 49:23 - És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak elõtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek.

Rim 9:33 - A mint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg.

Verš 7

De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

Mt 27:39 - Az arramenõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván.

Verš 8

A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

Mt 27:43 - Bízott az Istenben; mentse meg most õt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.

Verš 16

Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

Mt 27:35 - Minek utána pedig megfeszíték õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.

Mk 15:24 - És megfeszítvén õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.

Lk 23:33 - Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya [helyének] mondatik, ott megfeszíték õt és a gonosztevõket, egyiket jobbkéz felõl, a másikat balkéz felõl.

Jn 19:23 - A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az õ ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülrõl mindvégig szövött.

Jn 19:37 - Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, a kit általszegeztek.

Jn 20:25 - Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Õ pedig monda nékik: Ha nem látom az õ kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az õ oldalába, semmiképen el nem hiszem.

Verš 18

Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.

Lk 23:34 - Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az õ ruháit, vetének reájok sorsot.

Jn 19:24 - Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket mûvelék.

Verš 22

Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

Heb 2:12 - Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked.

Verš 27

Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!

Ž 2:8 - Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Ž 72:11 - Hajoljanak meg elõtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.

Ž 86:9 - Eljõnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak elõtted Uram, és dicsõítik a te nevedet.

Verš 31

Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. [ (Psalms 22:32) Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ]

Ž 52:9 - Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erõsségévé, hanem az õ gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az õ gonoszságában volt! [ (Psalms 52:10) Én pedig mint zöldelõ olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. ] [ (Psalms 52:11) Áldlak téged örökké, hogy [így] cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos [vagy,] a te híveid elõtt. ]

Z 22 - Tento žalm si zaslúži meno "Veľkopiatočnej vízie". Desať storočí predtým, ako sa dialo tajomstvo veľkého týždňa, omilostený prorok a básnik vidí v duchu trpiaceho Mesiáša a sýtymi farbami, smelými symbolmi, neporovnateľnou rečou líči utrpenie a víťazstvo svojho potomka, Ježiša Krista. Titulná poznámka "Laň na svitaní" označuje známu pieseň, podľa ktorej sa žalm spieval. Mesiášsky charakter žalmu je zjavný z obsahu žalmu.

Z 22,8 - Komu sa zapáči, môže ho vysmiať, môže ho pošliapať (Iz 41,14; 52,14 -53,12).

Z 22,13 - Je to obraz tvrdej, bezohľadnej sily, obraz zúrivosti a bezcitnosti. Bášan je krajina na východ od Jordána.

Z 22,17-19 - "Prebodli mi ruky a nohy". (Hebrejský text na tomto mieste je nejasný, preto volíme zmysel podľa starších prekladov ako LXX, V., preklad sýrsky, etiópsky a arabský). 17. verš ostáva jedným z najvýraznejších proroctiev SZ, lebo Dávid tu opisuje spôsob Mesiášovej smrti napriek tomu, že Židia, kým neprišli do styku s rímskym svetom, o kríži nevedeli (porov. Jn 19,37). Prv, než ho pozbavia života, delia sa o jeho odev. Nepoznáme, že by bolo bývalo zvykom u Izraelitov rozdeliť si imanie odsúdencov, alebo že by ho bol zákon prisúdil katovi. Tým viac prekvapuje, že sa aj takáto nezvyčajná okolnosť vyplňuje pri Ježišovom utrpení (Jn 19,24).

Z 22,23 - V druhej časti žalmu sa bolestné volanie mení na poďakovanie, na hymnus vďaky. Mesiáš umiera na kríži, ale je si istý, že pomoc príde, záchrana nie je ďaleko. Cez husté mrákavy nadchádzajúcej smrti preniká žiara veľkonočného rána. To, čo teraz hovorí Mesiáš, týka sa ovocia jeho vykupiteľskej smrti, to sú požehnania, ktoré sa rozprestrú nad celým ľudstvom.

Z 22,26 - Okrem vďaky a oslavy Mesiáš prinesie aj ďakovnú obetu. To znamenajú slová: "Svoje sľuby splním" (Lv 7,16; Prís 7,14). Čo znamenala a aká bola ďakovná obeta, čiže sľúbená obeta v SZ, je nám známe. Bola to obeta prinesená z vďačnosti, že Pán je v pokoji so svojím ľudom, bola to zmierna obeta, keď sa Pán po oddialení hnevu opäť blahosklonne obrátil k svojmu ľudu. Takúto obetu prinesie a bude prinášať v opätovnom obetovaní aj Mesiáš. Tu sa nemôže naznačovať nič iné, iba novozákonná obeta, obeta eucharistická, ktorá spája veriacu spoločnosť s Bohom. Je to tá istá obeta, o ktorej bude neskoršie hovoriť prorok Malachiáš, že budú od východu slnka až po západ na každom mieste obetovať, lebo je veľké Pánovo meno medzi národmi (Mal 1,11). Toto je druhé ovocie Mesiášovho utrpenia.

Z 22,28 - Tretím ovocím Mesiášovho utrpenia bude "obrátenie pohanov", vzrast Cirkvi a jej rozšírenie po celom svete, čo značí všeobecnosť spasenia.