Kniha Jób

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Jób 4, 1-21

1 És felele a témáni Elifáz, és monda: 2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben? 3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted; 4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted; 5 Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz! 6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége? 7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak? 8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak. 9 Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak. 10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek. 11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény oroszlán kölykei elszélednek. 12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet. 13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket. 14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat. 15 Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre felborzolódék. 16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék: 17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember? 18 Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát: 19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?! 20 Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre. 21 Ha kiszakíttatik belõlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?

Verš 8

A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

Jób 15:35 - Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.

Ž 7:14 - Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.

Prís 22:8 - A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik.

Iz 59:4 - Nincsen, a ki az igazság mellett szólna, és nincsen, a ki igazságosan perelne, haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket szûlnek.

Oz 10:13 - Istentelenséget szántottatok, álnokságot arattatok. Eszitek a hazugság gyümölcsét, mert bíztál a te utadban és vitézeidnek sokaságában!

Gal 6:7 - Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.

Verš 9

Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak.

Iz 11:4 - Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.

Verš 18

Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát:

Jób 15:15 - Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:

2Pt 2:4 - Mert ha nem kedvezett az Isten a bûnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda õket, hogy fenntartassanak az ítéletre;

Job 4,1 - Elifaz z Temanu bol asi najstarší z priateľov Jóbových, a preto jemu ako najprednejšiemu a najskúsenejšiemu patrilo prvé slovo, keď sa začína hádka o príčinách Jóbovho utrpenia.

Job 4,7 - Jób nemá príčiny, aby sa oddal zúfalosti. Ak jeho zbožnosť bola vždy úprimná, tá ho oprávňuje teraz, aby dôveroval v Boha a očakával v plnej nádeji, že jeho utrpenie bude iba prechodné. Vlastná skúsenosť má presvedčiť Jóba o tom, že len hriešnici, a nie spravodliví ľudia hynú v nešťastí.

Job 4,12-21 - Elifaz pokladá svoj nočný sen za zjavenie Božie a odvoláva sa naň, aby potvrdil svoju mienku o neúprosnej odvete Božej za hriešne skutky ľudí. Domnelé slovo Božie, ktoré tu Elifaz uvádza, neobsahuje nijakú nesprávnu náuku. Avšak jeho uzávery a najmä dôsledky namierené proti Jóbovi už nie sú vo všetkom oprávnené.

Job 4,17 - Pred nekonečnou svätosťou Božou každý človek musí sa cítiť hriešnikom.

Job 4,18 - "Sluhovia Boží" sú anjeli. Bez pomoci Božej nevedela by sa udržať ani anjelská prirodzenosť, lebo aj ona je iba stvorená, a tak podlieha premene a pominuteľnosti. – "Svojim sluhom nedôveruje" doslovne: "Nepriznáva to ani anjelom", t. j. že by sami mohli byť trvale dokonalí.

Job 4,19 - Porov. Múd 9,15; 2 Kor 5,1; porov. Gn 2,7.

Job 4,21 - "Nie v múdrosti" doslovne: "pre nedostatok múdrosti". V tom je zaiste nerozumnosť, že hriešnika nepoučia ani jeho vlastné utrpenia. Nič ho nevie nakloniť, aby svoj život polepšil. Rúti sa slepo do svojho nešťastia.