Kniha Jób

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Jób 30, 1-31

1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna. 2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett! 3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot. 4 A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök. 5 Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt. 6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban. 7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek. 8 Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból. 9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk! 10 Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem. 11 Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik. 12 Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak. 13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök. 14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide]. 15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ. 16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem. 17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim. 18 A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra. 19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz. 20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám! 21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem. 22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban. 23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába; 24 De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért? 25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú? 26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve. 27 Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai. 28 Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom. 29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak. 30 Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt. 31 Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

Verš 9

És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

Jób 17:6 - A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

Ž 69:12 - Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

Nár 3:14 - Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

Nár 3:63 - Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az õ gúnydaluk.

Verš 10

Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.

Jób 19:19 - Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

Verš 23

Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;

Heb 9:27 - És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:

Verš 25

Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?

Ž 35:13 - Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

Rim 12:15 - Örüljetek az örülõkkel, és sírjatok a sírókkal.

Verš 29

Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

Ž 102:6 - Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

Verš 30

Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.

Ž 119:83 - Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.

Nár 4:8 - [De most] feketébb az õ ábrázatjok a koromnál, nem ismerik meg õket az utczákon; bõrük csontjaikhoz ragadt, elszáradt, mint a fa.

Nár 5:10 - Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

Job 30,1-8 - Jóbova bieda je nateraz taká veľká, že aj ľudia mravne hlboko kleslí a zo spoločnosti takmer vysotení, teda ľudia najpodlejší, dovoľujú si posmievať sa mu.

Job 30,5 - U arabských beduínov (obyvateľov púšte) panoval prísny rodinný poriadok. Pre určité poklesky a previnenia príslušníka čeľade bolo možno potrestať vylúčením z kmeňa.

Job 30,11 - "Ten ma trápi, čo si putá rozviazal" – nie je doslovný preklad nejasnej hebrejskej osnovy. Preklad by mohol znieť aj takto: Uvoľnil povrazec stanu a mňa podvrátil. – Iní zasa s opravou prekladajú: Uvoľnil mi šľachu na luku – mňa upokoril – nechal padnúť ohradu, čo bola predo mnou. Zmysel miesta vyjadruje toľko: Môj protivník priviedol ma až do nebezpečenstva života.

Job 30,12-24 - Ako sa vedia podliaci posmievať, to svätopisec opisuje obrazom vzatým z obliehania mesta. Preto verš 12 prekladajú aj takto: Povstali proti mne, čo ma osočujú; vrhajú sa na mňa – násypmi rovnajú, proti mne budujú chodníky k záhube. – "Do slučky mi nohy lapajú" môže byť vysvetlivka, ktorá sa dostala z okraja knihy do textu. I tento verš Knihy Jób patrí medzi miesta, kde vykladač ostáva takmer bezradne stáť. Skúsil to už sv. Hieronym, ktorý si za drahý peniaz najal na pomoc židovského učenca, keď prekladal túto knihu. Ale priznáva sa, že nebol múdrejší ani potom, keď už spoločne prebrali túto ťažkú osnovu. – Svojvoľne si doplňovať a opravovať osnovu nedovoľuje nám povinná úcta voči posvätným knihám.

Job 30,18 - Miesto prekladajú rozlične: "Mocný násilník rozmetal mi chodník, ten sa podobá odevu môjmu celkom." – I tento text je značne porušený.

Job 30,29 - Žaloby Jóbove vyznievajú bolestne, asi ako zavýjanie niektorých zvierat na púšti. (Pštros má meno "vták smútku", porov. 39,13 n.)