Kniha Deuteronómium

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Dt 2, 1-37

1 Annakutána megfordulánk, és indulánk a pusztába a Veres tenger felé, a miképen szólott vala nékem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig. 2 De szóla az Úr nékem, mondván: 3 Elég már e hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé. 4 Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú fiainak határán, a kik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tõletek, mindazáltal igen vigyázzatok! 5 Ne ingereljétek õket, mert nem adok az õ földjükbõl néktek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir hegyét örökségül. 6 Pénzen vásároljatok tõlük enni valót, hogy egyetek, és vizet is pénzen vegyetek tõlük, hogy igyatok, 7 Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szûkölködtél semmiben. 8 És általmenénk a mi atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, a kik lakoznak vala Szeirben, a síkság útján Eláthtól és Éczjon-Gebertõl fogva. Azután megfordulánk és általmenénk a Moáb pusztájának útjára. 9 És monda az Úr nékem: Ne hadakozzál Moáb ellen, és ne ingereld azt hadra, mert nem adok az õ földébõl néked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam Art örökségül. 10 (Az Emeusok laktak abban annak elõtte, nagy nép, sok és szálas, mint az Anákok. 11 Óriásoknak állíttatnak vala azok is, mint az Anákok, és a Moábiták Emeknek hívták õket. 12 Szeirben pedig Horeusok laktak az elõtt, a kiket az Ézsaú fiai kiûztek, és kiirtottak színök elõl, és azoknak helyén laktak, a miképen cselekedék Izráel is az õ örökségének földén, a melyet adott néki az Úr.) 13 Most keljetek fel, és menjetek át a Záred patakán; és átkelénk a Záred patakán. 14 Az idõ pedig, a melyet eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záred patakán, harmincznyolcz esztendõ, a mely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzetsége a táborból, a mint megesküdt vala az Úr nékik. 15 E felett az Úrnak keze is vala õ rajtok, hogy elveszítse õket a táborból az õ kipusztulásukig. 16 És lõn, hogy a mint a hadakozó férfiak mind elpusztulának, kihalván a nép közül. 17 [Így] szóla az Úr nékem, mondván: 18 Ma te általmégy a Moáb határán Ar felé, 19 És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd õket, ne is ingereld õket, mert nem adok néked az Ammon fiainak földjébõl örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül. 20 (Óriások földének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, a kiket az Ammoniták Zanzummoknak hívtak. 21 [Ez] a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette õket az Úr azok színe elõl, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén; 22 A miképen cselekedett az Ézsaú fiaival is, a kik Szeir [hegyén] laknak, a mikor kiveszté elõlök a Horeusokat, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig. 23 Az Avveusokat is, a kik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a Káftoreusok a kik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.) 24 Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakán; lásd: kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát: az Emoreust, és annak földét; kezdj hozzá, foglald el [azt], és hadakozzál õ ellene. 25 E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek és rettegjenek tõled az egész ég alatt, és a kik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek te elõtted. 26 És követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel [ezt] izenvén: 27 Hadd menjek át a te földeden! Útról-útra megyek, nem térek le [se] jobbra, se balra. 28 Eleséget pénzen adj nékem, hogy egyem; vizet is pénzen adj nékem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át: 29 A miképen cselekedtek én velem az Ézsaú fiai, a kik Szeirben laknak; és a Moábiták, a kik Arban laknak; míglen átmegyek a Jordánon arra a földre, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk! 30 De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjünk õ rajta, mert megkeményítette volt az Úr, a te Istened az õ lelkét, és engedetlenné tette az Õ szívét, hogy a te kezedbe adja õt, a mint [nyilván van ]e mai napon. 31 Monda pedig az Úr nékem: Lásd: elkezdem átadni néked Szihont és az õ földét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az õ földe örököd legyen. 32 És kijöve Szihon mi elõnkbe minden népével, hogy megvívjon velünk Jahácznál. 33 De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá õt, és levertük õt és az õ fiait és minden õ népét. 34 És elfoglaltuk minden õ városát abban az idõben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit. 35 De a barmokat prédára vetettük közöttünk, és a városokból való ragadományokat, a melyeket elfoglaltunk volt. 36 Aróertõl fogva, a mely van az Arnon patakának partján, [és] a völgyben lévõ várostól fogva Gileádig, egy város sem volt, a melylyel ne bírtunk volna. Mind azokat az Úr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe. 37 De az Ammon fiainak földéhez nem közeledtél, [sem] a Jabbók patak egész oldalához, sem a hegyen lévõ városokhoz, sem semmi olyanhoz, a melyektõl eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.

Verš 32

És kijöve Szihon mi elõnkbe minden népével, hogy megvívjon velünk Jahácznál.

Nm 21:23 - De nem engedé Szíhon Izráelnek, hogy átmenjen az õ határán, sõt egybegyûjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a pusztába, és jöve Jaháczba; és megütközék Izráellel.

Verš 33

De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá õt, és levertük õt és az õ fiait és minden õ népét.

Dt 29:7 - És eljutottatok e helyre, és kijöve elõnkbe Szíhon, Hesbonnak királya, és Óg, Básánnak királya, hogy megütközzenek velünk, de megvertük õket.

Verš 26

És követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel [ezt] izenvén:

Nm 21:21 - És külde Izráel követeket Szíhonhoz, az Emoreusok királyához, mondván:

Sdc 11:19 - Ekkor követeket küldött Izráel Szihonhoz, az Emoreusok királyához, Hesbon királyához, és monda néki Izráel: Hadd menjek át, kérlek, országodon az én helyemre.

Verš 27

Hadd menjek át a te földeden! Útról-útra megyek, nem térek le [se] jobbra, se balra.

Nm 21:21 - És külde Izráel követeket Szíhonhoz, az Emoreusok királyához, mondván:

Verš 5

Ne ingereljétek õket, mert nem adok az õ földjükbõl néktek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir hegyét örökségül.

Gn 36:8 - Letelepedék tehát Ézsaú a Széir hegyén. Ézsaú pedig az Edóm.

Dt 2,1-37 - Porov. Nm 20,14 – 21,20.

Dt 2,1 - Izraeliti obchádzali Seir zo západnej strany Araby (Nm 14,25 a Dt 1,40).

Dt 2,4-8 - Edomčania ako potomci Ezauovi boli ozaj bratmi Izraelitov, potomkov Jakubových. Cestou k Moabskej púšti, čiže púšti, ktorá sa rozprestiera východne od Moabska. Tade vedie aj dnes cesta od Akabského (Elanského) zálivu do Mekky.

Dt 2,9 - Izraeliti nemajú bojovať proti Moabčanom a Amončanom (v. 19), pretože oni sú potomci Lotovi (Gn 11,27 a 19,36 n.), a preto sú v určitom pokrvnom zväzku s Abrahámovými potomkami, Izraelitmi. Ar bolo hlavné mesto moabské, tu však predstavuje celé Moabsko. Porov. Nm 21,15.28; 22,36.

Dt 2,10-12 - Pozri Gn 14,5; Nm 13,23; Dt 1,28 a Dt 2,22.

Dt 2,20-22 - Pozri 1,28; 2,10–12.

Dt 2,23 - Hevejci (Aviti) boli tiež praobyvatelia Palestíny. Kaftorčania boli filištínsky kmeň, ktorý pochádzal z ostrova Kréty (Kaftor). Gn 10,14.

Dt 2,24-27 - Porov. Nm 21,21–30. Kedemot bolo mesto severne od Arnonu a aj púšť na východ od Moabska.

Dt 2,29 - Edomčania a Moabčania nedovolili ísť Izraelitom stredom svojich území, nebránili im však prejsť okrajom krajín (Nm 20,18–21).

Dt 2,32 - Jasa ležala medzi Madabou a Dibonom (Nm 21,23).

Dt 2,34 - Porov. Nm 21,25; Dt 20,16; Lv 27,29.

Dt 2,36 - Aroer Nm 32,34.

Dt 2,37 - Krajina synov Amonových bola na východnom brehu horného Jaboka (Nm 21,24).