  | ŽalmyBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Ž 139, 1-24 |
1 (KAR) Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
2 (KAR) Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.
3 (KAR) Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4 (KAR) Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5 (KAR) Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 (KAR) Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7 (KAR) Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?
8 (KAR) Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
9 (KAR) Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10 (KAR) Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11 (KAR) Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12 (KAR) A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13 (KAR) Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14 (KAR) Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15 (KAR) Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.
16 (KAR) Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17 (KAR) És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18 (KAR) Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19 (KAR) Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem!
20 (KAR) A kik gonoszul szólnak felõled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21 (KAR) Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22 (KAR) Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek!
23 (KAR) Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24 (KAR) És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
| | | Ž 139, 1-24 |
Verš 8
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
Jób 26:6 - Az alvilág mezítelen elõtte, és eltakaratlan a holtak országa.
Am 9:2 - Ha a Seolba ássák is be magokat, kezem onnan is kiragadja õket; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonszom õket!
Heb 4:13 - És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna elõtte, sõt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei elõtt, a kirõl mi beszélünk.
Verš 23
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Jób 31:6 - Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
Ž 26:2 - Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.
Verš 15
Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.
Jób 10:8 - Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Jób 10:10 - Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Kaz 11:5 - Miképen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképen nem tudod az Istennek dolgát, a ki mindeneket cselekszik.
Z 139,2 - Pán vie o všetkom, čo žalmista robí.
Z 139,4 - Pán pozná myšlienky človeka (2b), preto je len zrejmé, že pozná aj ľudské slová, ktoré sú vyjadrením myšlienky. Pán ich pozná prv, než zaznejú z ľudských úst.
Z 139,9 - Keby žalmista rýchlosťou svetla zutekal na východ -"zornička" - alebo keby sa vychytil a býval na západe - "na najvzdialenejšom mori" - pred Božou prítomnosťou neutečie.
Z 139,12 - Tieto slová sú asi exegetická glosa, ktorá sa dostala z marga do textu.
Z 139,13-14 - Pán utvoril útroby človeka - dosl. obličky (Ž 26,2). "Obličky" sa považovali za sídlo myšlienok a citov (Ž 7,10; Prís 23,16 atď.). Pán "utkal" žalmistu - a každého človeka - ako nejaký tkáč z nervov, žíl, kostí, mäsa a kože v lone jeho matky. Vznik a vývoj ľudského plodu v materskom živote Semiti považovali za najväčší div a tajomstvo (Kaz 11,5). A Pánovi nie je ani to neznáme, ba naopak, on je pôvodcom tohto tajomstva. To, čo je neprístupné ľudskému oku, Pán vidí, vie o tom, lebo to sám pôsobí.
Z 139,18 - Stále mu ostáva celý Pán na rozjímanie a na rozprávanie - "ešte stále som pri tebe".
