| ŽalmyBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Ž 84, 1-12 |
1 Ž 84, 1 Az éneklõmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára. 2 Ž 84, 2 Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! 3 Ž 84, 3 Kivánkozik, sõt emésztõdik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élõ Isten felé. 4 Ž 84, 4 A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! 5 Ž 84, 5 Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela. 6 Ž 84, 6 Boldog ember az, a kinek te vagy erõssége, [s] a te ösvényeid vannak szívében. 7 Ž 84, 7 Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai esõ. 8 Ž 84, 8 Erõrõl erõre jutnak, [míg] megjelennek Isten elõtt a Sionon. 9 Ž 84, 9 Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela. 10 Ž 84, 10 Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját! 11 Ž 84, 11 Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer [másutt;] inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában! 12 Ž 84, 12 Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsõséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek. [ (Psalms 84:13) Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned. ]
| | Ž 84, 1-12 |
Verš 2
Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!
Ž 42:1 - Az éneklõmesternek; Kóráh fiainak tanítása.
Ž 63:1 - Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.
Verš 12
Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsõséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek. [ (Psalms 84:13) Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned. ]
Ž 2:12 - Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!
Ž 34:8 - Az Úr angyala tábort jár az õt félõk körül és kiszabadítja õket.
Z 84 - Žalmista je mimo hraníc vlasti, ďaleko od svätostánku.
Z 84,7 - Pútnici nepoznajú ťažkosti cesty, vedie ich túžba po Bohu a jeho svätyni. "Až pôjdu vyprahnutým údolím" (hebr. báká'), kde niet vody, ktorá by osviežila a prinavrátila stratenú silu, aj toto údolie je pre pútnikov požehnaným krajom, akoby ho zavlažil ranný dážď. "Ranný dážď" - je jesenný dážď v čase siatia. Tento dážď je veľmi užitočný, tvrdú zem mení na kyprú pôdu a dáva možnosť vzrastu bujnej vegetácii.
Z 84,10 - Pútnici, keď došli do chrámu, modlievali sa aj za "pomazaného", za kráľa.