Žalmy

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Ž 147, 1-20

1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkrõl énekelni jó; hiszen õt dicsérni gyönyörûséges és illendõ dolog! 2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyûjti Izráelnek elûzötteit; 3 Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket. 4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevérõl nevezi. 5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa. 6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza. 7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek! 8 A ki beborítja az eget felhõvel, esõt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken; 9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak. 10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik; 11 Az õt félõkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek. 12 Dicsõitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet! 13 Mert erõsekké teszi kapuid zárait, [s] megáldja benned a te fiaidat. 14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával. 15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az õ rendelete! 16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port. 17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az õ fagya elõtt? 18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja õket; megindítja szelét s vizek folydogálnak. 19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel. 20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!

Verš 1

Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkrõl énekelni jó; hiszen õt dicsérni gyönyörûséges és illendõ dolog!

Ž 33:1 - Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.

Verš 3

Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket.

Ex 15:26 - És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hûségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az õ szemei elõtt és figyelmezel az õ parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, a melyeket Égyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.

Jób 5:18 - Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.

Verš 4

Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevérõl nevezi.

Iz 40:26 - Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Õ, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erõssége miatt egyetlen híjok sincsen.

Verš 8

A ki beborítja az eget felhõvel, esõt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken;

Oz 2:21 - A föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt.

Jób 38:26 - Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

Ž 104:14 - A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,

Verš 15

Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az õ rendelete!

Ž 33:9 - Mert õ szólt és meglett, õ parancsolt és elõállott.

Verš 20

Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!

Sk 14:16 - Ki az elmúlt idõkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni:

Z 147 - Vulgáta rozdeľuje tento žalm na dva: 146 a 147.

Z 147,2 - "Stavia Jeruzalem" naznačuje, že žalm vznikol, keď exulanti po návrate zo zajatia obnovovali sväté mesto.

Z 147,9 - Žalmista spomína "mladé havrany". V minulosti bola všeobecná mienka, že havrany vyhadzujú svoje mláďatá z hniezda. Pán sa stará o všetko, čo stvoril.

Z 147,10 - Pán chce, aby sa aj človek naň spoliehal.

Z 147,13 - Pán "upevnil závory tvojich brán", tieto slová naznačujú, že mesto je obnovené a že Izraeliti žijú v istote, pokoji a blahobyte (Neh 2,11 -7,3), keď vzniká druhá časť žalmu.

Z 147,16-18 - Na Božie slovo prichádza sneh, srieň, kamenec, mráz. Lež na jeho jediné slovo sa rozpúšťa sneh a ľad a prichádza jar (Jób 37,6 n.; 38,29 n.; Iz 1,18). Možno to chápať ako metaforu, ktorou chcel žalmista naznačiť, ako rýchlo Pán zmenil osud svojho ľudu.