Žalmy

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Ž 138, 1-8

1 Dávidé. énekkel áldlak az istenek elõtt. 2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet. 3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ [támadt.] 4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit, 5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége! 6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri. 7 Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet. 8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

Verš 6

Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

Ž 113:6 - A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön;

Z 138,8 - Dávid prosí, aby Pán "neopustil dielo svojich rúk", aby bedlil nad svojím národom, nad jeho kráľmi, kým nepríde prisľúbený Mesiáš (porov. 2 Sam 7,28.29).