  | ŽalmyBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Ž 120, 1-7 |
1 Ž 120, 1 Grádicsok éneke. 2 Ž 120, 2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és ]a csalárd nyelvtõl! 3 Ž 120, 3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?! 4 Ž 120, 4 Vitéznek hegyes nyilait fenyõfa parázsával. 5 Ž 120, 5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom! 6 Ž 120, 6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyûlölõivel! 7 Ž 120, 7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, õk viadalra [készek.]
| | | Ž 120, 1-7 |
Verš 2
Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és ]a csalárd nyelvtõl!
1Sam 24:9 - Dávid is felkelt ezután, és kiment a barlangból, és Saul után kiálta, mondván: Uram király! Mikor pedig Saul hátratekinte, Dávid arczczal a földre hajolt, és tisztességet tõn néki.
1Sam 26:19 - Most azért hallgassa meg az én uram, a király, az õ szolgájának szavát! Ha az Úr ingerelt fel téged ellenem: vajha jóillatú volna elõtte az áldozat; ha pedig emberek: átkozottak legyenek az Úr elõtt, mert kiûznek most engemet, hogy ne részesülhessek az Úrnak örökségében, azt mondván: Eredj, szolgálj idegen isteneknek.
Verš 4
Vitéznek hegyes nyilait fenyõfa parázsával.
Ž 11:2 - Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívûekre lövöldözzenek.
Ž 59:7 - Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
Z 120 - Nadpis "Pútnická pieseň", dosl. pieseň výstupov - "šir hamma 'álôt", označuje okolnosť, pri ktorej sa žalm spieval. Tento nadpis majú aj nasledujúce žalmy 120 - 134. "Piesne výstupov" boli pútnické piesne, ktoré izraelskí pútnici spievali za cesty do Jeruzalema. Niektoré z piesní sú staršie, iné vznikli práve pre tento cieľ. Zozbierané do jedného zväzočku tvoria tzv. "Malý žaltár" pútnikov. Iní myslia, že tieto žalmy vznikli pri návrate z babylonského zajatia, keď jednotlivé izraelské kmene vstupovali do vlasti. 120. žalm opisuje nešťastie toho, čo žije ďaleko od Jeruzalema.
Z 120,3-4 - Žalmista sa v duchu obracia na svojich odporcov. Opytuje sa ich, aký trest ich zastihne od Pána? Odpoveď máme v nasledujúcom verši: "Ostré šípy bojovníka", čiže istá smrť, a "rozpálené uhlíky z borievčia", teda veľmi silný, trvalý oheň.
Z 120,5 - "Mosoch a Kedar" sú len metafora na označenie ukrutných cudzincov. Kde skutočne žalmista býva, nevedno. "Mosoch" bol kmeň, ktorý býval v okolí dnešného Čierneho mora (pozri Gn 10,2). "Kedar" bol kočovný kmeň v sýrsko-arabskej púšti (Gn 25,13).
