Žalmy

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Ž 109, 1-31

1 Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár. 2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem. 3 És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. 4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. 5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért. 6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl. 7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen. 8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. 9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. 10 És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.] 11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. 12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin! 13 Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! 14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék! 15 Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl, 16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje. 17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle. 18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj. 19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 24 Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl. 25 Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 28 Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette! 31 Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

Verš 15

Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,

Jób 18:17 - Emlékezete elvész a földrõl, még az utczákon sem marad fel a neve.

Ž 34:16 - Az Úr szemei az igazakon vannak, és az õ fülei azoknak kiáltásán;

Verš 3

És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

Ž 69:4 - Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

Verš 7

Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.

Prís 15:8 - Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.

Prís 28:9 - Valaki elfordítja az õ fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.

Z 109 - Žalm je od Dávida. Potvrdzuje to aj obsah žalmu, ale najmä sv. Peter (Sk 1,16-20), ktorý 8. verš tohto žalmu vykladá o Judášovi a žalm pripisuje Dávidovi.V slovnom zmysle je žalm starozákonnou modlitbou. Podobá sa žalmu 52. Žalm je však aj mesiášsky. Otcovia celý žalm považujú za priamo mesiášsky, preklínanie však odďaľujú z Ježišových úst, ktorý bol "tichým Baránkom" (Iz 53,7) a modlil sa za svojich nepriateľov.Nám je divné, a mnohí sa môžu aj pohoršiť, že žalmista - inšpirovaný svätopisec - vyslovuje kliatby proti svojim nepriateľom. Prieči sa to svätosti knihy, je to celkom cudzie láskavému Bohu, ktorý je hlavným autorom tohto žalmu, a vonkoncom to nemožno ani len obrazne vložiť do úst Ježiša Krista. Na objasnenie tejto ťažkosti niekoľko poznámok: 1. Sme v SZ, kde sú mnohé veci ešte nedokonalé, a v SZ platil ako norma spravodlivosti zákon odvety (Ex 21,12.23-25; Lv 24,17-21). 2. Tieto kliatby nie sú ani tak prianím zla, ako skôr predpoveďou, že nešľachetníka stihne zaslúžený trest. 3. Tieto kliatby nevychádzajú z pomstivej duše žalmistu, nebráni svoju vec, lež Božiu česť a Božiu spravodlivosť. 4. Žalmista sa nechce pomstiť sám osobne, ani si to nežiada, ale celú vec necháva na Pána.

Z 109,1 - "Bože, chvála moja", v zmysle, že Dávid chváli Boha a vždy ho bude chváliť.