Žalmy

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Ž 77, 1-20

1 (KAR) Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

2 (KAR) Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.

3 (KAR) Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

4 (KAR) Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

5 (KAR) Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

6 (KAR) Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.

7 (KAR) Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

8 (KAR) Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

9 (KAR) Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?

10 (KAR) Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.

11 (KAR) És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

12 (KAR) Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;

13 (KAR) És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.

14 (KAR) Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

15 (KAR) Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

16 (KAR) Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

17 (KAR) Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

18 (KAR) A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

19 (KAR) Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

20 (KAR) Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. [ (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. ]

Verš 16

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

Ex 14:21 - És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erõs keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek.

Verš 17

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

Ex 14:24 - És lõn hajnalkor, rátekinte az Úr az Égyiptombeliek táborára a tûz- és felhõ-oszlopból és megzavará az Égyiptombeliek táborát.

Verš 20

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. [ (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. ]

Ž 78:52 - Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.

Ž 80:1 - Az éneklõmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára.

Verš 14

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

Ex 15:11 - Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicsõ, félelemmel dícsérendõ és csudatévõ?

Z 77 - Príležitosťou na vznik tohto žalmu bola nejaká veľká, dlhotrvajúca národná pohroma a utrpenie. Pretože sa tu neudáva nijaký hriech, pre ktorý by národ trpel, autori sú zväčša toho náhľadu, že žalm vznikol v babylonskom zajatí, teda po r. 587 pr. Kr.

Z 77,16 - "Synovia Jakubovi a Jozefovi" - prví emigrovali do Egypta, druhí sa tam narodili (porov. Gn 46,26 n.).

Z 77,17 - Verš 17 pripomína iný zázrak, zázračný prechod cez Červené more (Ex 14,15), formou veľkolepej teofánie (porov. Ž 18,11-16; Hab 3,8.10.11.15). Zjavenie Boha sprevádzajú veľké prírodné úkazy.

Z 77,20 - "Ale tvoje stopy nikde nebadať" - týmto chce žalmista naznačiť, že samého Boha ľudské oči nevideli.