| Kniha JóbBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Jób 9, 1-35 |
1 Jób 9, 1 Felele pedig Jób, és monda: 2 Jób 9, 2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél? 3 Jób 9, 3 Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki. 4 Jób 9, 4 Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon? 5 Jób 9, 5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában. 6 Jób 9, 6 A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek. 7 Jób 9, 7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat. 8 Jób 9, 8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos. 9 Jób 9, 9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait. 10 Jób 9, 10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul. 11 Jób 9, 11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre. 12 Jób 9, 12 Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel? 13 Jób 9, 13 Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is. 14 Jób 9, 14 Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat? 15 Jób 9, 15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz. 16 Jób 9, 16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; 17 Jób 9, 17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. 18 Jób 9, 18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól. 19 Jób 9, 19 Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot? 20 Jób 9, 20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet. 21 Jób 9, 21 Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet. 22 Jób 9, 22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt! 23 Jób 9, 23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását. 24 Jób 9, 24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ? 25 Jób 9, 25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót. 26 Jób 9, 26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû. 27 Jób 9, 27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: 28 Jób 9, 28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem. 29 Jób 9, 29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába? 30 Jób 9, 30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: 31 Jób 9, 31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem. 32 Jób 9, 32 Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk. 33 Jób 9, 33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között! 34 Jób 9, 34 Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem: 35 Jób 9, 35 Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!
| | Jób 9, 1-35 |
Verš 32
Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.
Kaz 6:10 - Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem perlekedhetik azzal, a ki hatalmasb nálánál.
Jer 49:19 - Ímé, mint oroszlán jön fel a Jordán erdõségébõl az örök[zöld] legelõre, de hamarsággal kiûzöm õt onnan, és a kiválasztottat teszem azon fejedelemmé, mert kicsoda hozzám hasonló, és ki szab nékem törvényt, és kicsoda az a pásztor, a ki megállhat ellenem?
Verš 2
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
Ž 143:2 - Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élõ sem igaz elõtted!
Verš 8
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Gn 1:6 - És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektõl.
Verš 10
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Jób 5:9 - A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
Ž 72:18 - Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!
Ž 77:14 - Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Ž 86:10 - Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!
Rim 11:33 - Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az õ ítéletei s kinyomozhatatlanok az õ útai!
Verš 34
Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:
Jób 13:20 - Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.
Jób 33:7 - Ímé, a tõlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
Verš 22
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!
Kaz 9:2 - Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, a mely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sõt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére.
Mal 3:14 - Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura elõtt?
Verš 25
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Jób 7:6 - Napjaim gyorsabbak voltak a vetélõnél, és most reménység nélkül tünnek el.
Verš 30
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Jer 2:22 - Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod elõttem, mondja az Úr Isten.
Job 9,5-7 - Ohromná moc Božia javí sa v zosúvaní horstiev (verš 5), zemetrasení (verš 6) a v zatmeniach slnka (verš 7).
Job 9,8 - Tvorivá moc Božia nepozná obmedzenie a hranice. Rovnako stvoril Boh oblohu a hlboké more. – "Prechádzať sa" znamená niečo do svojej moci prevziať, nad niečím neobmedzene vládnuť.
Job 9,13 - "Potvora" a "voje Potvory" (v pôvodine Rachab a voje Rachaby) sú zasa bájoslovné antické predstavy o mori so všetkými jeho domnelými obludami (pravekými zvermi), ktorými bolo preplnené. Svätopisec užíva tieto všeobecne známe ľudové predstavy, aby tak poukázal na nepremožiteľnú moc Božiu, s ktorou vládne nad bytosťami, ktorých predstava budila v mysliach ľudí úžas.
Job 9,19-20 - Božia moc a prevaha je taká veľká v očiach Jóbových, že sám prichádza k poznaniu svojej bezmocnosti, keď sa chce porovnať s Bohom.
Job 9,22-24 - Na tvrdenie Bildadovo, že Boh je krajne spravodlivý, ktorý len hriešnikov tresce, Jób odpovedá záporne a tvrdí, že Boh bez ohľadu na čnosť a hriešnosť zaobchádza s ľuďmi úplne podľa ľubovôle.
Job 9,33 - "Ruku vložiť na niekoho" znamená nad niekým získať moc a vládu.