Žalmy

1 (KAR) Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

2 (KAR) Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

3 (KAR) Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.

4 (KAR) Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.

5 (KAR) Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

6 (KAR) Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

7 (KAR) Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

8 (KAR) Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.

9 (KAR) Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

10 (KAR) Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

11 (KAR) Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.

12 (KAR) Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

13 (KAR) Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

14 (KAR) Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.

15 (KAR) Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

16 (KAR) Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.

17 (KAR) A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

18 (KAR) Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

19 (KAR) Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:

20 (KAR) Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

21 (KAR) Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

22 (KAR) Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.

23 (KAR) Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

24 (KAR) Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!

25 (KAR) Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

26 (KAR) Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]