Kniha Rút

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Rút 1, 1-22

1 És lõn azon napokban, a mikor a bírák bíráskodának, éhség lõn a földön. És elméne egy férfi a Júda Bethlehemébõl, hogy Moáb mezején tartózkodjék; õ meg a felesége, és a két fia. 2 A férfi neve Elimélek és felesége neve Naómi; két fiok neve pedig Mahlon és Kiljon; efrataiak, a Júda Bethlehemébõl valók. És eljutának Moáb mezejére, és ott valának. 3 Meghala pedig Elimélek a Naómi férje, és marada õ és az õ két fia. 4 A kik Moábita leányokat võnek feleségül; az egyiknek neve Orpa, és a másiknak neve Ruth. És ott lakozának közel tíz esztendeig. 5 Meghalának õk is mind a ketten, Mahlon is, Kiljon is, és marada az asszony az õ két fia és férje nélkül. 6 Felkele azért õ és az õ menyei, és õ visszatére Moáb mezejérõl; mert hallotta vala Moáb mezején, hogy meglátogatta az Úr az õ népét, hogy adjon nékik kenyeret. 7 És kiméne arról a helyrõl, a hol volt, és vele a két menye. És menének az úton, hogy visszatérjenek Júda földére, 8 És monda Naómi az õ két menyének: Menjetek, térjetek vissza, kiki az õ anyjának házához. Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, a miképen ti cselekedtetek a megholtakkal és én velem! 9 Adja az Úr tinéktek, hogy találjatok nyugodalmat, kiki az õ férje házában. És megcsókolá õket; és õk nagy felszóval sírának. 10 És mondák néki: Bizony mi veled együtt térünk a te népedhez! 11 Naómi pedig mondá: Térjetek vissza leányaim! Miért jönnétek én velem? Hát ugyan vannak-é még fiak az én méhemben, a kik férjeitek lehetnének? 12 Térjetek vissza leányaim! menjetek, mert én már vénebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem; még ha ez éjjel férjhez mennék is és szülnék is fiakat: 13 Ugyan megvárhatnátok-é õket, a míg felnõnek? Ugyan megtartóztatnátok-é magatokat miattok, hogy férjhez ne menjetek? Ne, édes leányaim! Mert nagyobb az én keserüségem, mint a tietek, mert engem talált az Úrnak keze. 14 Azok pedig nagy felszóval tovább sírának. És Orpa megcsókolá az õ napát; Ruth azonban ragaszkodék hozzá. 15 Õ pedig monda: Ímé a te sógorasszonyod visszatért az õ népéhez, és az õ isteneihez, térj vissza te is a te sógorasszonyod után. 16 Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tõled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. 17 A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tõled. 18 Mikor pedig látá, hogy erõsködik vele menni, nem szóla néki többet. 19 És menének mind a ketten, míglen Bethlehembe érkezének. És lõn, hogy mikor Bethlehembe érkezének, megmozdult az egész város miattok, és mondák: Nemde nem Naómi ez? 20 És õ monda nékik: Ne hívjatok engem Naóminak, hívjatok inkább Márának, mert nagy keserûséggel illetett engem a Mindenható. 21 Többed magammal mentem el, és elárvultan hozott vissza engemet az Úr; miért hívnátok hát engem Naóminak, holott az Úr ellenem fordult, és a Mindenható nyomorúsággal illetett engemet? 22 Így tért vissza Naómi, és vele a Moábita Ruth, az õ menye, a ki hazatért Moáb mezejérõl. Megérkezének pedig Bethlehembe az árpaaratás kezdetén.

Rut 1,1 - Moab je krajina, ktorá leží východne od Mŕtveho mora. Najmä rovina pozdĺž Mŕtveho mora je podnes veľmi úrodná. Ale pri dobrom obrábaní sú pozemky úrodné aj na moabskej výšine a kopcoch. Hranice Moabska sa menili. V dobe Sudcov siahali od rieky Arnon (dnes El-Modžib) až po južný koniec Mŕtveho mora (Nm 21,13; Sdc 11,18). Časom postúpili na sever, ďaleko za Arnon až po Hesebon (Hesbán). Tak sa zdá, že v prvých časoch Sudcov Moabčania zaujali aj okolie Jericha, a tak Izraeliti, osadení v Jerichu a na okolí, stali sa im poplatníkmi (Sdc 3,12 n.). Veľké priateľstvo nebolo medzi Izraelitmi a Moabčanmi. Ukázalo sa to už pri prechode Izraelitov cez ich krajinu, keď tiahli do zasľúbenej zeme (Nm 22), a tak aj v neskorších dejinách, keď sa Moab stal poplatníkom kráľov izraelských. Ale vždy si vedel vybojovať svoju nezávislosť.

Rut 1,2 - Elimelech a jeho rod je označený prívlastkom: Efratejci. Pochádzajú od Efraty, manželky Kalebovej (1 Krn 2,19). Ich potomstvo bývalo v Betleheme. Preto mal Betlehem aj meno Efrata (Gn 35,16 a 19; Mich 5,2).

Rut 1,8-9 - Noemi praje svojim nevestám plné požehnanie od Boha, ktoré by sa prejavilo v tom, žeby sa jej ovdovelé nevesty znovu mohli vydať. Osud vdovy u východných národov bol veľmi krušný. Po manželovej smrti stala sa obyčajne cudzou rodine zosnulého manžela a jej vlastní pokrvní ju zasa pokladali za cudziu, odkedy sa vydala. Tak ostala vdova mnoho ráz úplne opustená. Preto odporúča Písmo sv. pomoc vdovám ako zvlášť záslužný skutok milosrdenstva. Tento ťažký osud zaľahol najmä na mladšie vdovy, ak nemali dieťa zo svojho manželstva. Bezdetnosť sa pokladala za veľký trest od Boha, a tak v očiach ľudí bola potupou.

Rut 1,11-13 - Ani Noemi nemala výhľad na ďalších synov, aby si títo, podľa povinnosti zákonom stanovenej o švagrovskom manželstve, vzali vdovy po bratoch za manželky (Dt 25,5–10).Ak Noemi hovorí o sebe, že jej osud je tvrdší, ako je osud jej neviest, tento jej výrok treba chápať takto: Mať dietky a radovať sa z nich bolo vonkajším znakom priazne Božej. Noemi už ani nemá nádeje, že by vo svojom pokročilom veku mohla ešte porodiť dietky: oproti tomu jej nevesty v Moabsku sa azda ešte môžu vydať a pri svojom mladšom veku môžu mať dietky, ktoré by im boli na radosť.

Rut 1,15 - Podľa vtedajšieho chápania každá krajina mala svojho vlastného boha, ktorý zasa určité územie pokladal za svoje vlastné. Kto sa vrátil do Moabska (ako to robí Orfa), zaväzuje sa tým, že bude naďalej ctiť národného boha Moabčanov (Molocha-Bála). Porov. 1 Sam 26,19; Sdc 11,24. Keď Rút zostáva pri svojom úmysle ísť do Betlehema, toho prirodzeným dôsledkom bolo, že prijala aj úctu Jahveho, ktorý bol zasa Bohom Izraelovým.

Rut 1,16-18 - Možno predpokladať, že Rút aj vo svojom srdci je presvedčená o tom, že Bohu Izraelovmu treba dať prednosť pred všetkými inými bohmi pohanských krajín; preto ochotne chce uctievať Jahveho a prisahá na jeho svätosť.

Rut 1,17 - Nech mi Pán tak urobí… – Čokoľvek určí Pán, či ma požehná, či ma stresce, len smrť nás rozlúči.

Rut 1,20 - Noemi znamená 'Moja rozkoš, Moje potešenie’ (tak asi hovorila matka svojmu malému dieťaťu). Mara znamená 'Horká, Trpká, Plná žalosti, bolesti’.

Rut 1,22 - Žatva v Palestíne sa začína v apríli, máji.