Kniha Sudcov

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Sdc 6, 1-40

1 És gonoszul cselekedének az Izráel fiai az Úrnak szemei elõtt, azért adá õket az Úr a Midiániták kezébe hét esztendeig. 2 És hatalmat võn a Midiániták keze az Izráelen, és a Midiánitáktól [való féltökben] készítették magoknak az Izráel fiai [azokat] a barlangokat, rejtekhelyeket és erõsségeket, a melyek a hegységben vannak. 3 Mert ha vetett Izráel, [mindjárt ott] termettek a Midiániták, az Amálekiták és a Napkeletnek fiai, és rájok törtek. 4 És táborba szálltak ellenök, és pusztították a földnek termését egész addig, a merre Gázába járnak, és nem hagytak élésre valót Izráelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat. 5 Mert barmaikkal és sátoraikkal vonultak föl; csapatosan jöttek, mint a sáskák, úgy hogy sem nékik magoknak, sem tevéiknek nem volt száma, és ellepték a földet, hogy elpusztítsák azt. 6 Mikor azért igen megnyomorodott az Izráel a Midiániták miatt, az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai. 7 Mikor pedig kiáltottak vala az Izráel fiai az Úrhoz Midián miatt: 8 Prófétát külde az Úr az Izráel fiaihoz, és monda nékik: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Én vezettelek fel titeket Égyiptomból, és hoztalak ki titeket a szolgálatnak házából, 9 És én mentettelek meg benneteket az Égyiptombeliek kezébõl, és minden nyomorgatóitoknak kezökbõl, a kiket kiûztem elõletek, és néktek adtam az õ földjüket. 10 És mondék néktek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az Emoreusok isteneit, kiknek földén laktok; de ti nem hallgattatok az én szómra. 11 És eljöve az Úrnak angyala, és leüle ama cserfa alatt, a mely Ofrában van, a mely az Abiézer nemzetségébõl való Joásé vala, és az õ fia Gedeon épen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a Midiániták orczája elõl. 12 Ekkor megjelenék néki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erõs férfiú! 13 Gedeon pedig monda néki: Kérlek uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? és hol vannak minden õ csoda dolgai, a melyekrõl beszéltek nékünk atyáink, mondván: Nem az Úr hozott-é fel minket Égyiptomból?! Most pedig elhagyott minket az Úr, és adott a Midiániták kezébe. 14 És az Úr hozzá fordula, és monda: Menj el ezzel a te erõddel, és megszabadítod Izráelt Midián kezébõl. Nemde, én küldelek téged? 15 És monda néki: Kérlek uram, miképen szabadítsam én meg Izráelt? Ímé az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában. 16 És monda néki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert. 17 Õ pedig monda néki: Ha kegyelmet találtam a te szemeid elõtt, kérlek, adj nékem valamely jelt, hogy te szólasz én velem. 18 El ne menj kérlek innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom az én áldozatomat, és le nem teszem elõdbe. Az pedig monda: Én itt leszek, míg visszatérsz. 19 Gedeon pedig elméne, és elkészíte egy kecskegödölyét és egy efa lisztbõl kovásztalan pogácsákat, [és] betevé a húst egy kosárba, és a [hús] levét fazékba, és kivivé hozzá a cserfa alá, és felajánlá néki. 20 És monda néki az Isten angyala: Vegyed a húst és a kovásztalan kenyereket, és rakd erre a kõsziklára, és a hús levét öntsd rá. És úgy cselekedék. 21 Ekkor kinyújtá az Úrnak angyala pálczájának végét, mely kezében vala, és megérinté a húst, és a kovásztalan kenyeret; és tûz jött ki a kõsziklából, és megemészté a húst és a kovásztalan kenyereket. Az Úrnak angyala pedig eltünt az õ szemei elõl. 22 Látván pedig Gedeon, hogy az Úrnak angyala volt az, monda Gedeon: Jaj nékem Uram, Istenem! mert az Úrnak angyalát láttam színrõl színre! 23 És monda néki az Úr: Békesség néked! ne félj, nem halsz meg! 24 És építe ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezé azt Jehova-Salomnak [(azaz: az Úr a béke),] mely mind e mai napig megvan az Abiézer nemzetségének [városában,] Ofrában. 25 És lõn ugyanazon éjjel, hogy monda az Úr néki: Végy egy tulkot atyádnak ökrei közül, és egy másik tulkot, a mely hét éves, és rontsd le a Baál oltárát, a mely a te atyádé és a berket, a mely a mellett van, vágd ki. 26 És építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerõsített helynek tetején alkalmatos helyen, és vedd a második tulkot, és áldozd meg égõáldozatul a berek fájával, a melyet kivágsz. 27 Ekkor Gedeon tíz férfiút võn [maga mellé] az õ szolgái közül, és a képen cselekedék, a mint megmondotta vala néki az Úr. De [miután] félt atyjának háznépétõl és a városnak férfiaitól ezt nappal cselekedni, éjszaka tevé meg. 28 Mikor aztán felkeltek reggel a városnak férfiai, íme [már] össze volt törve a Baál oltára, és levágva a mellette levõ berek, és a második tulok égõáldozatul azon az oltáron, a mely építteték. 29 És mondának egyik a másikának: Ki cselekedte ezt? És [mikor] utána kérdezõsködtek és tudakozódtak, azt mondották: Gedeon, a Joás fia cselekedte ezt a dolgot. 30 Akkor mondának a városnak férfiai Joásnak: Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és mert kivágta a berket, a mely mellette volt. 31 Joás pedig monda mindazoknak, a kik körülötte állának: Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-é õtet? Valaki perel õ érette, ölettessék meg reggelig. Ha isten õ, hát pereljen õ maga, hogy oltára lerontatott! 32 És azon a napon elnevezték õt Jerubbaálnak, mondván: Pereljen õ vele Baál, mert lerontotta az õ oltárát. 33 És mikor az egész Midián és Amálek és a Napkeletiek egybegyûlének, és általkeltek [a Jordánon], és tábort jártak a Jezréel völgyében: 34 Az Úrnak lelke megszállotta Gedeont, és megfúván a harsonákat, egybehívá az Abiézer [házát,] hogy õt kövesse. 35 És követeket külde egész Manasséba, és egybegyûle az is õ utána; és követeket külde Aserbe és Zebulonba és Nafthaliba, és feljövének eleikbe. 36 És monda Gedeon az Istennek: Ha [csakugyan] az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, a miképen mondottad, 37 Íme egy fürt gyapjat teszek a szérûre, [és] ha csak maga a gyapjú lesz harmatos, míg az egész föld száraz leénd: errõl megtudom, hogy [valóban] az én kezem által szabadítod meg Izráelt, a mint mondottad. 38 És úgy lõn. Mert mikor másnap reggel felkelt, és megszorítá a gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjúból, egy tele csésze vizet. 39 És monda Gedeon az Istennek: Ne gerjedjen fel a te haragod én ellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek kísérletet, kérlek, még egyszer e gyapjúval. Legyen, kérlek, szárazság csak a gyapjún, és harmat az egész földön. 40 És úgy cselekedék Isten azon az éjszakán, és lõn szárazság csak magán a gyapjún, míg az egész földön harmat lõn.

Verš 10

És mondék néktek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az Emoreusok isteneit, kiknek földén laktok; de ti nem hallgattatok az én szómra.

2Kr 17:35 - És a kikkel az Úr szövetséget kötött, és megparancsolta nékik, mondván: Ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne imádjátok õket, és ne szolgáljatok és ne áldozzatok nékik;

2Kr 17:38 - És el ne felejtkezzetek a kötésrõl, a melyet veletek tettem, és ne tiszteljetek idegen isteneket;

Verš 14

És az Úr hozzá fordula, és monda: Menj el ezzel a te erõddel, és megszabadítod Izráelt Midián kezébõl. Nemde, én küldelek téged?

1Sam 12:11 - És elküldé az Úr Jerubbaált és Bédánt és Jeftét és Sámuelt, és megszabadíta titeket mindenfelõl ellenségeitek kezébõl, és biztonságban laktatok.

Heb 11:32 - És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az idõbõl, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftérõl, Dávidról, Sámuelrõl és a prófétákról;

Verš 39

És monda Gedeon az Istennek: Ne gerjedjen fel a te haragod én ellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek kísérletet, kérlek, még egyszer e gyapjúval. Legyen, kérlek, szárazság csak a gyapjún, és harmat az egész földön.

Gn 18:32 - És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Õ monda: Nem vesztem el a tízért.

Sdc 6,1-6 - Piaty sudca začína oslobodzovací boj proti Madiánčanom. Bol to beduínsky národ, ktorý sa zdržoval v kraji východne a severovýchodne od Elamitského zálivu až po hranice Moabčanov. O ich vzťahoch k Izraelitom pozri Ex 2,15; Nm 25,6 nn.; 31. Zvlášť v letnej dobe, kedy mohli ľahko prechádzať cez Jordán, podnikali lúpežné výpravy aj do Predjordánska. Úrodu z polí zobrali a čo neodniesli, to zničili svojimi stádami. – Skrýše (prepadliská alebo jamy po lesoch), jaskyne (ktorých je dosť vo vápencových krajoch Palestíny) a obranné úkryty (po horách) používali Izraeliti ako útočištné miesta pred nepriateľmi. Porov. Joz 10,16; 1 Sam 13,6; 22,1.4 n.; 1 Kr 18,4. – O Amalekitoch v južnom Zajordánsku pozri 3,13; Ex 17,8; Gn 36,12; Nm 24,20. – Synovia východu – kočovné národy od Jordána až po Eufrat.

Sdc 6,7-10 - Krátkymi slovami z 2,2: "Ale vy ste neposlúchli môj hlas" – náhle sa zakončuje reč nám neznámeho proroka. Podľa 2,1 nn. a 10,11 nn. by sme čakali aj iné výčitky.

Sdc 6,11-15 - Pánov anjel (vo v. 20 "Boží anjel") sa uvádza nižšie (v. 14.16.23) jednoducho ako Jahve-Pán. Ide tu teda o zjavenie samého Boha. – Pozdrav (v. 12) vzhľadom na odpoveď v nasledujúcom verši obsahuje v sebe nielen prianie, ale predovšetkým posilnenie (Lk 1,28) a uistenie, že Jahve je jeho spojencom.

Sdc 6,19 - Efa (miera) – asi 36,44 l. Podľa pravidiel orientálneho pohostinstva vznešeného hosťa bolo treba uctiť veľkým množstvom predložených pokrmov. Porov. Mk 6,42 nn.; 8,8 n.; Jn 2,6 n.

Sdc 6,21 - Z prineseného daru urobil Pánov anjel obetu. Oheň, ktorý vyšľahol zo skaly, možno považovať za znamenie, ktoré si žiadal Gedeon (v. 17).

Sdc 6,24 - Až do dnešného dňa – porov. pozn. 1,21.

Sdc 6,25-30 - V onej noci, t. j. po anjelskom zjavení. Tu je nariadený sedemročný býk (obyčajne býval mladší) asi vzhľadom na sedemročnú porobu madiánsku. Z toho, že oltár Bálov stál na Joasovom pozemku, dá sa usudzovať, že aj on bol jeho ctiteľom. Podľa v. 28 bol však oltár používaný aj ku spoločnej bohoslužbe. – O Ašere pozri 2,13 nn. Miesto "Ašery" (vo v. 25–30) má Vg: "háj".

Sdc 6,31 - Význam Gedeonovej prezývky je udaný v samom znení, nadväzuje na slová Joasove. – Jerobál – hebr. Jerubbaal.

Sdc 6,33-35 - O Madiánčanoch pozri pozn. k 6,1–6. – O Jezreelskej (Ezdrelonskej) rovine pozri Joz 19,17–23. – "Zostúpil" (v. 34) v hebr. doslovne: "duch Jahveho Gedeona obliekol". Porov. 1 Krn 12,18; 2 Krn 24,20. Ako si totiž človek berie oblek, potom ho nosí, v ňom a z neho pôsobí, tak duch Pánov vzal, niesol Gedeona, z neho pôsobil, ním hýbal, ovládal ho a prenikal. – Na boji sa zúčastnili len západní Manassesovci, ku ktorým patril aj Gedeonov rod Abiezerovcov. – O kmeňoch: Aser, Zabulon a Neftali pozri 1,30 nn.

Sdc 6,36-40 - Gedeon si žiada znamenie nie tak pre seba, ako skôr pre svojich vojakov, aby títo boli presvedčení, že ho Jahve posiela do oslobodzovacieho boja a že teda sám Jahve bude s nimi bojovať. – "Vlnené rúno" bývalo plášťom v čase nepohody a zas v noci teplou pokrývkou. Humno – väčšie priestranstvo pri dedine; bol to obecný majetok. Keď sa nemlátilo, slúžilo za zhromaždište ľudu. – Rosa býva veľmi hojná v Palestíne. Je to následok značného rozdielu teploty nočnej a dennej. Malé rúno na priestrannom humne bolo obrazom malého izraelského národa – medzi početnými národmi pohanskými. Keď sa odvrátil od Boha, bol ako vyprahlá zem bez rosy, priazne a pomoci Božej; bol nevládny, zatiaľ čo ostatné národy z dopustenia Božieho Izrael otročili a rozkazovali mu. Keď sa však obrátil k Bohu, nastal pravý opak, podobal sa vlhkému rúnu, lebo Jahve mu zosielal rosu priazne a pomoci svojej. Bol malý, ale slobodný a víťazný uprostred národov. Najvznešenejším spôsobom spadla rosa milosti Božej na vyprahlú zem vtedy, keď Syn Boži vtelením prišiel na zem a potom celú zem pokropil svojou krvou. Preto aj Cirkev sv. spieva v cirkevných hodinkách: "Keď si sa nevýslovným spôsobom narodil z Panny, tu sa vyplnili Písma; ako bohatá rosa na rúno si zostúpil, aby si ľudstvo spasil; chválime teba, Bože náš!"