Kniha Jozue

1 (KAR) Lõn pedig, hogy mikor [ezt] meghallották mind ama királyok, a kik a Jordánon túl a hegyeken és síkon és a nagy tengernek egész partja-mentén valának a Libánon ellenében: a Khittheus, az Emoreus, a Kananeus, a Perizeus, a Khivveus és a Jebuzeus:
1 (ROH) A stalo sa, keď to počuli všetci kráľovia, ktorí boli za Jordánom, na vrchoch i na nížinách, i na celom pobreží Veľkého mora naproti Libanonu: hetejský, amorejský, kananejský, ferezejský, hevejský a jebuzejský,

2 (KAR) Egybegyülekezének, hogy megvívjanak Józsuéval és Izráellel egy akarattal.
2 (ROH) že sobrali sa dovedna bojovať s Jozuom a s Izraelom jednomyseľne.

3 (KAR) De meghallák Gibeon lakosai is, a mit Józsué Jérikhóval és Aival cselekedett vala.
3 (ROH) Ale obyvatelia Gibeona počujúc to, čo učinil Jozua Jerichu a mestu Haj,

4 (KAR) És õk is ravaszul cselekedének. Elmenének ugyanis és követekül adák ki magokat. Szerzének azért szamaraikra ócska zsákokat, és ócska, megrepedezett és összekötözött boros tömlõket;
4 (ROH) učinili aj oni chytre. Lebo odišli a vydávali sa za poslov z ďaleka a vzali vetché vrecia na svojich poslov i staré vetché kožice na víno, potrhané a pozaväzované,

5 (KAR) És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magokra; az útravaló kenyerök is mind száraz és penészes vala.
5 (ROH) i starú, zodranú obuv plátenú na svojich nohách i vetché rúcho zodrané na sebe, i všetok chlieb ich potravy na cestu bol suchý a zdrobený.

6 (KAR) Így menének el Józsuéhoz a táborba Gilgálba, és mondának néki, és Izráel férfiainak: Messze földrõl jöttünk, most azért kössetek frigyet mi velünk.
6 (ROH) A tak odišli k Jozuovi do tábora v Gilgale a riekli mu i mužovi Izraelovmu: Prišli sme z ďalekej zeme, a tak teraz učiňte s nami smluvu.

7 (KAR) Izráel férfiai pedig mondának a Khivveusnak: Hátha közöttem lakol te; hogyan kössek azért frigyet te veled?
7 (ROH) A muž Izraelov riekol Hevejovi: Možno, že ty bývaš v mojom strede, jakože potom učiním s tebou smluvu?

8 (KAR) Azok pedig mondának Józsuénak: Szolgáid vagyunk mi! És monda nékik Józsué: Kik vagytok, és honnan jöttetek?
8 (ROH) Na to povedali Jozuovi: Sme tvoji služobníci. A Jozua im riekol: Kto ste a odkiaľ ste prišli?

9 (KAR) És mondának néki: Igen messze földrõl jöttek a te szolgáid, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az õ hírét és mindazt, a mit Égyiptomban cselekedett;
9 (ROH) A oni mu povedali: Tvoji služobníci prišli z veľmi ďalekej zeme, pre meno Hospodina, tvojho Boha, lebo sme počuli jeho povesť i všetko to, čo učinil v Egypte,

10 (KAR) Mindazt is, a mit cselekedett az Emoreusok két királyával, a kik valának túl a Jordánon, Szíhonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, a ki Astarótban vala.
10 (ROH) i všetko to, čo učinil dvom kráľom Amoreja, ktorí boli za Jordánom, Síchonovi, kráľovi Chešbona, a Ógovi, kráľovi Bázana, ktorý býval v Aštaróte.

11 (KAR) Ezért szólának nékünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: szerezzetek magatoknak eledelt az útra, és menjetek eléjök, és mondjátok nékik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet mi velünk!
11 (ROH) Preto nám povedali naši starší i všetci obyvatelia našej zeme a riekli: Naberte do svojej ruky potravy na cestu a iďte im vústrety a poviete im: Sme vašimi služobníkmi, a tak teraz učiňte s nami smluvu.

12 (KAR) Ez a mi kenyerünk meleg volt, a mikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jõjjünk; most ímé, száraz és penészes lett.
12 (ROH) Toď hľa, náš chlieb! Teplý sme si ho vzali zo svojich domov na cestu toho dňa, keď sme vyšli, aby sme išli k vám, a teraz hľa, je už suchý a je podrobený.

13 (KAR) Ezek a boros tömlõk is, a melyeket új korukban töltöttünk vala meg, íme, de megszakadoztak; e mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt!
13 (ROH) A toto sú kožice na víno, ktoré sme boli naplnili nové, a hľa, už sú dotrhané. A toto naše rúcho a naša obuv, zodraly sa od cesty, veľmi dlhej.

14 (KAR) És võnek a férfiak azoknak eledelébõl, az Úr tanácsát pedig nem kérték vala.
14 (ROH) A mužovia vzali z ich potravy a neopýtali sa úst Hospodinových.

15 (KAR) És békességesen bánt velök Józsué, és frigyet köte velök, hogy életben hagyja õket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nékik.
15 (ROH) A Jozua učinil s nimi pokoj a uzavrel s nimi smluvu, že ich zachová pri živote a prisahali im aj kniežatá obce.

16 (KAR) De harmadnap múlva azután, hogy frigyet kötöttek vala velök, meghallják, hogy közel valók azok hozzájok, sõt közöttök lakoznak azok.
16 (ROH) A stalo sa po troch dňoch, po tom, čo spravili s nimi smluvu, že počuli, že sú z blízka neho, Izraela, a že bývajú v jeho strede.

17 (KAR) Elindulának azért Izráel fiai, és eljutának azoknak városaihoz harmadnapon. Városaik pedig valának: Gibeon, Kefira, Beéróth és Kirjáth- Jeárim.
17 (ROH) A synovia Izraelovi sa rušali a prišli k ich mestám, tretieho dňa. A ich mestá boly Gibeon, Kefíra, Beerót a Kirjat-jearím.

18 (KAR) De nem bánták õket Izráel fiai, mivelhogy megesküdtek vala nékik a gyülekezet fõemberei az Úrra, Izráel Istenére, és zúgolódék az egész gyülekezet a fõemberek ellen.
18 (ROH) Ale ich nepobili synovia Izraelovi, lebo im prisahali kniežatá obce na Hospodina, Boha Izraelovho, a preto reptala celá obec proti kniežatám.

19 (KAR) Mondának azért mind a fõemberek az egész gyülekezetnek: Mi megesküdtünk nékik az Úrra, Izráel Istenére, most hát nem bánthatjuk õket.
19 (ROH) A riekly všetky kniežatá celej obci: My sme im prisahali na Hospodina, Boha Izraelovho, a preto sa ich teraz nemôžeme dotknúť.

20 (KAR) Ezt cselekedjük velök, hogy életben hagyjuk õket, és így nem lesz harag ellenünk az esküvésért, a melylyel megesküdtünk nékik.
20 (ROH) Toto im urobíme a necháme ich žiť, aby nebolo na nás hnevu pre prísahu, ktorú sme im prisahali.

21 (KAR) Mondának azért a fõemberek nékik: Ám éljenek! És lõnek favágóivá és vízhordozóivá az egész gyülekezetnek, a mint szólottak vala nékik a fõemberek.
21 (ROH) A tak im povedaly kniežatá: Nech žijú. A rúbali drevo a nosili vodu celej obci, tak ako im vraveli kniežatá.

22 (KAR) Hívatá ugyanis õket Józsué, és szóla nékik, mondván: Miért csaltatok meg minket, ezt mondván: Igen messzirõl valók vagyunk mi tõletek, holott ti közöttünk laktok?
22 (ROH) A Jozua ich povolal, hovoril im a riekol: Prečo ste nás preľstili hovoriac: Sme veľmi ďalekí od vás, a vy hľa, bývate v našom strede.

23 (KAR) Most azért átkozottak legyetek, és ne fogyjon ki közületek a szolga, a favágó és vízhordó az én Istenemnek házába.
23 (ROH) Preto teraz zlorečení ste, a vždy bude z vás sluha, a budú takí, ktorí rúbu drevo a nosia vodu domu môjho Boha.

24 (KAR) Azok pedig felelének Józsuénak, és mondának: Mivelhogy nyilván tudtokra esett a te szolgáidnak az, a mit az Úr, a ti Istenetek parancsolt vala Mózesnek, az õ szolgájának, hogy néktek adja ezt az egész földet, és hogy kiirtja elõletek a földnek minden lakosát: igen féltettük tõletek a mi életünket, ezért cselekedtük ezt a dolgot.
24 (ROH) A oni odpovedali Jozuovi a riekli: Preto, lebo s istotou bolo oznámené tvojim služobníkom to, čo prikázal Hospodin, tvoj Bôh, Mojžišovi, svojmu služobníkovi, dať vám celú túto zem a zahladiť všetkých obyvateľov zeme zpred vašej tváre, preto sme sa veľmi báli pred vami o svoje životy, a tak sme vykonali túto vec.

25 (KAR) És most ímé, a te kezedben vagyunk, a mint cselekedni jónak és igaznak tetszik elõtted, úgy cselekedjél mivelünk!
25 (ROH) A teraz hľa, sme v tvojej ruke; tak ako je dobré a jako spravedlivé v tvojich očiach nám učiniť, učiň.

26 (KAR) És úgy cselekedék velök, és kiszabadítá õket Izráel fiainak kezébõl, és nem ölék meg õket.
26 (ROH) A učinil im tak a vytrhol ich z ruky synov Izraelových, a nepobili ich.

27 (KAR) És tevé õket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához, mind e napig, azon a helyen, a melyet választánd.
27 (ROH) A Jozua ich dal toho dňa, aby rúbali drevo a nosili vodu obci a oltáru Hospodinovmu, a robia to až do tohoto dňa, na miesto, ktoré kedy vyvolil Hospodin.