Kniha Jozue

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Joz 1, 1-18

1 És lõn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván: 2 Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak. 3 Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen szólottam Mózesnek. 4 A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóvízig, a Khitteusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok. 5 Meg nem áll senki elõtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tõled. 6 Légy bátor és erõs, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, a mely felõl megesküdtem az õ atyáiknak, hogy nékik adom azt. 7 Csak légy bátor és igen erõs, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elõdbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz! 8 El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz. 9 Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erõs? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz. 10 Parancsola azért Józsué a nép elõljáróinak, mondván: 11 Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap mulva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek birtokul. 12 A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének szóla Józsué, mondván: 13 Emlékezzetek meg a dologról, a mit megparancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és néktek adta ezt a földet. 14 Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön, a melyet adott néktek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátokfiai elõtt, mindnyájan, a kik közületek erõs vitézek, és segéljétek meg õket; 15 A míg megnyugosztja az Úr a ti atyátokfiait is, mint titeket, és bírják õk is a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád nékik: akkor aztán térjetek vissza a ti örökségtek földére és bírjátok azt, a melyet Mózes, az Úr szolgája adott néktek a Jordánon túl, napkelet felõl. 16 Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk. 17 A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképen vele volt Mózessel. 18 Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erõs!

Verš 1

És lõn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván:

Dt 34:5 - És meghala ott Mózes, az Úrnak szolgája a Moáb földén, az Úr szava szerint.

Dt 1:38 - Józsué, a Nún fia, a ki áll te elõtted, õ megy be oda; azért biztassad õt, mert õ osztja el az örökséget Izráelnek.

Verš 3

Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen szólottam Mózesnek.

Dt 11:24 - Minden hely, a melyet lábatok talpa megnyom, tiétek lesz, a pusztától a Libanonig, és a folyóvíztõl, az Eufrátes folyóvizétõl a nyugoti tengerig lesz a ti határotok.

Joz 14:9 - És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, a melyet megtapodott a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mind örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet.

Verš 5

Meg nem áll senki elõtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tõled.

Dt 31:6 - Legyetek erõsek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tõlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tõled, sem el nem hágy téged.

Dt 31:8 - Az Úr, õ az, a ki elõtted megy, õ lesz te veled; el nem marad tõled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj!

Heb 13:5 - Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert Õ mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tõled;

Verš 6

Légy bátor és erõs, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, a mely felõl megesküdtem az õ atyáiknak, hogy nékik adom azt.

Dt 31:23 - Azután parancsola [az Úr] Józsuénak, a Nún fiának, és monda: Légy erõs és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, a mely felõl megesküdtem nékik; és én veled leszek.

Verš 7

Csak légy bátor és igen erõs, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elõdbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!

Dt 5:32 - Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra.

Dt 28:14 - És ha el nem térsz egyetlen ígétõl sem, a melyeket én parancsolok néktek, se jobbra, se balra, járván idegen istenek után, hogy azokat tiszteljétek.

Verš 8

El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.

Ž 1:2 - Hanem az Úr törvényében van gyönyörûsége, és az õ törvényérõl gondolkodik éjjel és nappal.

Joz 1,1 - O smrti Mojžišovej a národnom smútku pozri Nm 20,12; Dt 32,48.51; 34, 4 n.7 n. Po Mojži šovi vedenie izraelského národa preberá Jozue (Nm 27,18 nn.). Jozue – hebr. Jehóšúa (skr. Jéšúa’) = Jahve je spása alebo Jahve, pomôž! Zo slov: "…Pán povedal Jozuemu…" vysvitá, že Jozue sa riadi Božími pokynmi, svojím počínaním plní vôľu Božiu.

Joz 1,4 - Hranice Kanaánu – budúcej vlasti Izraelitov – ako sú tu udané (porov. Gn 15,18; Ex 23,31; Dt 11,24), sú ideálne hranice zasľúbenej zeme a veľmi presahujú územie rozdelené v hlavách 13 – 19.

Joz 1,10 - Náčelníci ľudu, hebr. šóterím ,pisári', boli podľa našich pojmov úradníci. (Úradníkom mohol sa stať len ten, kto vedel písať.) Ich funkcia sa kryla s funkciou niekdajších krajových kniežat alebo krajových predstavených. Vyhlasovali úradné nariadenia a starali sa, aby tieto rozkazy boli aj plnené. Kedy vydal Jozue tento rozkaz? Svätopiscovi zrejme nešlo pri písaní o zachovanie prísneho chronologického postupu udalostí, ale chcel podať len presný obraz o prípravách na prechod cez Jordán do Kanaánu.

Joz 1,12-15 - O rozdelení Zajordán ska medzi Rubenovcov, Gadovcov a polovicu kmeňa Manassesa pozri Nm 32. Mojžišov rozkaz, ktorý tu Jozue pripomína zajordánskym kmeňom, nájdeš v Dt 3,18 nn. Porov. tiež Nm 32. Výraz "za Jordánom" treba brať zo stanoviska spisovateľa, ktorý už žije v Predjordánsku, t. j. v západnej Palestíne.