Kniha Deuteronómium

1 (KAR) Ezek az igék, a melyeket szólott Mózes az egész Izráelnek, a Jordánon túl a pusztában, a mezõségen, a Veres tenger ellenében, Párán és Tófel, és Lábán és Haczéróth, és Dizaháb között.
1 (ROH) Toto sú slová, ktoré hovoril Mojžiš celému Izraelovi za Jordánom na púšti, na rovine naproti Červenému moru, medzi Fáranom a Tofelom, medzi Lábanom a Chacerótom a medzi Dí-zahábom.

2 (KAR) Tizenegy napi járóföldön Hórebtõl fogva, a Szeir hegyének menve, Kádes-Barneáig.
2 (ROH) Je to jedenásť dní cesty od Horeba cestou cez vrch Seir po Kádeš-barneu.

3 (KAR) Lõn pedig a negyvenedik esztendõben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak elsõ napján, szóla Mózes az Izráel fiainak mind a szerint, a mint parancsolt vala az Úr néki azok felõl.
3 (ROH) A stalo sa štyridsiateho roku, jedenásteho mesiaca, prvého dňa toho mesiaca, že hovoril Mojžiš synom Izraelovým všetko, čo mu prikázal Hospodin o nich,

4 (KAR) Minekutána megverte vala Szihont az Emoreusok királyát, a ki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, a ki lakik vala Asthárótban:
4 (ROH) potom, keď už bol porazil Síchona, amorejského kráľa, ktorý býval v Chešbone, a Óga, bázanského kráľa, ktorý býval v Aštaróte, v Edrei.

5 (KAR) A Jordánon túl, a Moáb földén, kezdé Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván:
5 (ROH) Za Jordánom, v Moábskej zemi, začal Mojžiš vysvetľovať tento zákon a povedal:

6 (KAR) Az Úr, a mi Istenünk szólott nékünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt;
6 (ROH) Hospodin, náš Bôh, nám hovoril na Horebe a riekol takto: Už ste sa dosť nabývali na tomto vrchu.

7 (KAR) Forduljatok meg, és induljatok, és menjetek az Emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd vidékére, a mezõségen, és a hegyes-völgyes földön, és dél felé, és a tengernek partján, a Kananeusok földére és a Libánusra, a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóig.
7 (ROH) Obráťte sa, rušajte sa a vojdite do vrchov Amoreja a na všetky jeho súsedné miesta na rovine, na vrchu a na nížine, na juhu a na pobreží mora, do zeme Kananeja a k Libanonu až po veľkú rieku, po rieku Eufrates.

8 (KAR) Ímé elõtökbe adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet, a mely felõl megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja, és õ utánok az õ magvoknak.
8 (ROH) Vidz, dal som zem pred vami! Vojdite a zaujmite zem dedične, o ktorej prisahal Hospodin vašim otcom, Abrahámovi, Izákovi a Jakobovi, že ju dá im a ich semenu po nich. -

9 (KAR) És szólottam vala néktek abban az idõben, ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam titeket;
9 (ROH) A povedal som vám toho času: Nemôžem vás samotný uniesť.

10 (KAR) Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok ti most, mint az égnek csillagai.
10 (ROH) Hospodin, váš Bôh, vás rozmnožil, že hľa, je vás dnes čo do množstva jako hviezd na nebi.

11 (KAR) Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket, a miképen igérte néktek!
11 (ROH) Hospodin, Bôh vašich otcov, nech ráči pridať k vám ešte tisíckrát toľko, koľko vás je, a nech vás požehná, tak ako hovoril o vás.

12 (KAR) Miképen viselhetném én egymagam a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti pereiteket?
12 (ROH) Akože ponesiem samotný vašu ťarchu, vaše bremä a vašu zvadu?!

13 (KAR) Válaszszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat elõljáróitokká teszem.
13 (ROH) Vyberte si mužov, múdrych, rozumných a známych, zo svojich pokolení, a ustanovím ich za hlavy nad vami.

14 (KAR) És felelétek nékem, és mondátok: Jó dolog, a mit mondál, hogy míveled azt.
14 (ROH) A na to ste mi odpovedali a riekli ste: To je dobrá vec, o ktorej hovoríš, aby sme ju učinili.

15 (KAR) Vevém azért a ti törzseiteknek fõbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tevém õket elõljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká, a ti törzseitek szerint.
15 (ROH) A tedy som vzal hlavy vašich pokolení, mužov to múdrych a známych, a dal som ich za hlavy nad vami, za náčelníkov nad tisícami, za náčelníkov nad stami, za náčelníkov nad päťdesiatimi a za náčelníkov nad desiatimi a za správcov vašich pokolení.

16 (KAR) És megparancsolám abban az idõben a ti biráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az õ atyjafiaival és jövevényeivel egyben.
16 (ROH) A prikázal som vašim sudcom toho času povediac: Vypočuť obe strany svojich bratov a budete súdiť spravedlivo medzi človekom a medzi jeho bratom a medzi jeho pohostínom.

17 (KAR) Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitõl, mert az ítélet az Istené; a mi pedig nehéznek tetszik néktek, én elõmbe hozzátok, és én meghallgatom azt.
17 (ROH) Nebudete hľadieť v súde na osobu, ale vypočujete ako malého tak veľkého, nebudete sa báť nikoho, lebo súd je Boží. A vec, ktorá by vám bola priťažká, donesiete ku mne, a ja ju vypočujem.

18 (KAR) És megparancsoltam néktek abban az idõben mindent, a mit cselekedjetek.
18 (ROH) A toho času som vám prikázal všetky veci, ktoré máte činiť.

19 (KAR) Azután elindulánk a Hórebtõl, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, a melyet láttatok, az Emoreusok hegyének menve, a miképen parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nékünk; és eljutánk Kádes-Barneához.
19 (ROH) Potom sme sa rušali od Horeba a prešli sme celú tú púšť, veľkú a strašnú, ktorú ste videli, cestou k vrchu Amoreja, tak ako nám prikázal Hospodin, náš Bôh, a prišli sme až do Kádeš-barnee.

20 (KAR) És mondám néktek: Eljutottatok az Emoreusok hegyéig, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.
20 (ROH) A povedal som vám: Prišli ste až po vrch Amoreja, ktorý nám dá Hospodin, náš Bôh.

21 (KAR) Ímé elõdbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, a miképen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj!
21 (ROH) Nože vidz, Hospodin, tvoj Bôh, dal pred tebou zem, vyjdi hore a zaujmi dedične, tak ako hovoril Hospodin, Bôh tvojich otcov, o tebe. Neboj sa ani sa nestrachuj!

22 (KAR) Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk embereket elõre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felõl, a melyen felmenjünk, és a városok felõl, a melyekbe bevonuljunk.
22 (ROH) Potom ste prišli ku mne všetci a povedali ste: Pošlime mužov pred sebou, ktorí nám prezkúmajú zem a podajú nám zprávu, aj o ceste, ktorou máme ísť hore do nej, ako aj o mestách, ku ktorým prijdeme.

23 (KAR) És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden törzsbõl egyet-egyet.
23 (ROH) To slovo sa mi ľúbilo, a vzal som z vás dvanástich mužov, po jednom mužovi z každého pokolenia.

24 (KAR) És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt.
24 (ROH) A obrátiac sa išli hore na vrchy a prišli až po dolinu Eškol a prešpehovali zem.

25 (KAR) És võnek kezeikbe annak a földnek gyümölcsébõl, és alá hozák hozzánk, és hírt hozának nékünk és mondának: Jó az a föld, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.
25 (ROH) A vzali so sebou z ovocia zeme a doniesli dolu k nám a podali nám zprávu a povedali: Je to dobrá zem, ktorú nám dá Hospodin, náš Bôh.

26 (KAR) De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.
26 (ROH) Avšak nechceli ste ísť hore, ale vzbúrili ste sa proti rozkazu Hospodina, svojho Boha,

27 (KAR) És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyûlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Égyiptom földébõl, hogy adjon minket az Emoreus kezébe, és elpusztítson minket.
27 (ROH) a reptali ste vo svojich stánoch a povedali ste: Preto, že nás nenávidí Hospodin, preto nás vyviedol z Egyptskej zeme, aby nás vydal do ruky Amoreja, aby nás zahladil.

28 (KAR) Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és megerõsíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott!
28 (ROH) Kam pojdeme hore? Naši bratia veľmi zmalátnili naše srdce hovoriac: Je to veľký ľud a vyšší, ako sme my; a mestá sú veľké a ohradené až do neba, ba ešte aj synov Enákových sme tam videli.

29 (KAR) Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól;
29 (ROH) A povedal som vám: Nedeste sa ani sa ich nebojte.

30 (KAR) Az Úr, a ti Istenetek, a ki elõttetek megy, õ hadakozik ti érettetek mind a szerint, a mint cselekedett vala veletek Égyiptomban a ti szemeitek elõtt;
30 (ROH) Hospodin, váš Bôh, ktorý ide pred vami, on bude bojovať za vás, zrovna tak, ako učinil s vami v Egypte pred vašimi očami,

31 (KAR) És a pusztában, a hol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, a miképen hordozza az ember az õ fiát, mind az egész úton, a melyen jártatok, míg jutátok e helyre.
31 (ROH) i na púšti, kde si videl, že ťa niesol Hospodin, tvoj Bôh, ako nosieva človek svojho syna, na celej ceste, ktorou ste išli, až ste i prišli na toto miesto.

32 (KAR) Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek.
32 (ROH) Ale ani v tejto veci neverili ste Hospodinovi, svojmu Bohu,

33 (KAR) A ki elõttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, a hol táborozzatok, éjjel tûzben, hogy megmutassa néktek az útat, a melyen járjatok, és felhõben nappal.
33 (ROH) ktorý išiel pred vami cestou, aby vám vyhľadal miesto, kde by ste sa mohli rozložiť táborom, vnoci v ohni, aby vám ukazoval cestu, ktorou ste mali ísť, a v oblaku vodne.

34 (KAR) Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, mondván:
34 (ROH) A Hospodin počul hlas vašich rečí a rozhneval sa a prisahal povediac:

35 (KAR) E gonosz nemzetségbõl való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, a mely felõl megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom;
35 (ROH) Prisahám, že niktorý z týchto mužov, toto zlé pokolenie, neuvidí tej krásnej zeme dobrej, o ktorej som prisahal, že ju dám vašim otcom,

36 (KAR) Kivéve Kálebet, a Jefunné fiát; õ meglátja azt, és õ néki adom azt a földet, a melyet tapodott, és az õ fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat.
36 (ROH) krome Kálefa, syna Jefunneho; ten ju uvidí, a jemu dám zem, po ktorej chodil, i jeho synom, pretože cele nasledoval Hospodina.

37 (KAR) Még én reám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: Te sem mégy oda be!
37 (ROH) Ešte i na mňa sa nahneval Hospodin pre vás a riekol: Ani ty ta nevojdeš!

38 (KAR) Józsué, a Nún fia, a ki áll te elõtted, õ megy be oda; azért biztassad õt, mert õ osztja el az örökséget Izráelnek.
38 (ROH) Jozua, syn Núnov, ktorý stojí pred tebou, ten ta vojde; jeho posilni, lebo on ju rozdelí Izraelovi do dedičstva.

39 (KAR) És a ti kicsinyeitek, a kikrõl szólátok hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, a kik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és õk bírják azt.
39 (ROH) A vaše deti, o ktorých ste povedali, že budú za lúpež, a vaši synovia, ktorí ešte dneská nevedia, čo je dobré a čo zlé, tí ta vojdú, a im ju dám, a oni ju zdedia.

40 (KAR) Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé.
40 (ROH) A vy sa obráťte a rušajte sa na púšť cestou smerom k Červenému moru.

41 (KAR) És azt felelétek, és azt mondátok nékem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind a szerint, a mint parancsolta nékünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, kiki az õ harczi eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre.
41 (ROH) Na to ste mi odpovedali: Zhrešili sme proti Hospodinovi, my pojdeme hore a budeme bojovať celkom tak, ako nám prikázal Hospodin, náš Bôh. A opásali ste si každý svoju vojennú zbraň a majúc to za ľahkú vec išli ste hore na vrch.

42 (KAR) Monda pedig az Úr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harczoljatok, mert nem vagyok közöttetek: hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektõl.
42 (ROH) Ale Hospodin mi riekol: Povedz im: Nechoďte hore a nebojujte, lebo nie som medzi vami, aby ste neboli porazení pred svojimi nepriateľmi.

43 (KAR) És megmondám néktek, de nem hallgattatok [rám], hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerõsködétek, és felmenétek a hegyre.
43 (ROH) A hovoril som vám to, a neposlúchli ste, ale ste sa sprotivili rozkazu Hospodinovmu a v spúre ste sa odvážili a išli ste hore na vrch.

44 (KAR) De kijöve az Emoreus, a ki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtõl Hormáig.
44 (ROH) Vtedy vyšiel Amorej, ktorý býval na tom vrchu, proti vám, a honili vás, ako robievajú včely, a zbili vás na Seire a bijúc prenasledovali až do Hormy.

45 (KAR) És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr elõtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok.
45 (ROH) A keď ste sa navrátili, plakali ste pred Hospodinom, ale Hospodin neuslyšal vášho hlasu ani nenaklonil k vám svojho ucha.

46 (KAR) És sok idõn át lakozátok Kádesben, a meddig ott lakozátok.
46 (ROH) A tak ste bývali v Kádeši mnoho dní, toľko, koľko ste bývali.