![](/static/default/img/arrow_right.png) | Evanjelium podľa LukášaBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Lk 19, 1-48 |
1 Lk 19, 1 És bemenvén, általméne Jerikhón. 2 Lk 19, 2 És ímé [vala ott] egy ember, a kit nevérõl Zákeusnak hívtak; és az fõvámszedõ vala, és gazdag. 3 Lk 19, 3 És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. 4 Lk 19, 4 És elõre futván felhága egy eperfüge fára, hogy õt lássa; mert arra vala elmenendõ. 5 Lk 19, 5 És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá õt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. 6 Lk 19, 6 És sietve leszálla, és örömmel fogadá õt. 7 Lk 19, 7 És mikor [ezt] látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bûnös emberhez ment be szállásra. 8 Lk 19, 8 Zákeus pedig elõállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitõl valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. 9 Lk 19, 9 Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy õ is Ábrahám fia. 10 Lk 19, 10 Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett. 11 Lk 19, 11 És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa. 12 Lk 19, 12 Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen. 13 Lk 19, 13 Elõszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök. 14 Lk 19, 14 Az õ alattvalói pedig gyûlölék õt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy õ uralkodjék mi rajtunk. 15 Lk 19, 15 És lõn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az õ szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják õ hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett. 16 Lk 19, 16 Eljöve pedig az elsõ, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert. 17 Lk 19, 17 Õ pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon. 18 Lk 19, 18 És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert. 19 Lk 19, 19 Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon. 20 Lk 19, 20 És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenõben eltéve tartottam; 21 Lk 19, 21 Mert féltem tõled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem [te] tettél el, és aratod, a mit nem [te] vetettél. 22 Lk 19, 22 Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem [én] tettem el, és aratom, a mit nem [én] vetettem; 23 Lk 19, 23 Miért nem adtad azért az én pénzemet a [pénzváltók] asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? 24 Lk 19, 24 És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettõl a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van. 25 Lk 19, 25 És mondának néki: Uram, tíz gírája van! 26 Lk 19, 26 [És] [õ monda]: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tõle. 27 Lk 19, 27 Sõt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én õ rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg elõttem! 28 Lk 19, 28 És ezeket mondván, megy vala elõl, felmenvén Jeruzsálembe. 29 Lk 19, 29 És lõn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák [hegyének] hívatik, elkülde kettõt az õ tanítványai közül, 30 Lk 19, 30 Mondván: Menjetek el az átellenben levõ faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. 31 Lk 19, 31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. 32 Lk 19, 32 És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta. 33 Lk 19, 33 És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? 34 Lk 19, 34 Õk pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá. 35 Lk 19, 35 Elvivék azért azt Jézushoz: és az õ felsõruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték. 36 Lk 19, 36 És mikor õ méne, az õ felsõruháikat az útra teríték. 37 Lk 19, 37 Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtõjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak; 38 Lk 19, 38 Mondván: Áldott a Király, ki jõ az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsõség a magasságban! 39 Lk 19, 39 És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! 40 Lk 19, 40 És õ felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. 41 Lk 19, 41 És mikor közeledett, látván a várost, síra azon. 42 Lk 19, 42 Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre [valók]! de most elrejtettek a te szemeid elõl. 43 Lk 19, 43 Mert jõnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelõl megszorítanak téged. 44 Lk 19, 44 És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét. 45 Lk 19, 45 És bemenvén a templomba, kezdé kiûzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban, 46 Lk 19, 46 Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. 47 Lk 19, 47 És tanít vala minden nap a templomban. A fõpapok pedig és az írástudók és a nép elõkelõi igyekeznek vala õt elveszteni: 48 Lk 19, 48 És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép õ rajta függ vala, [reá] hallgatván.
![](/static/default/img/arrow_right.png) | | Lk 19, 1-48 |
Verš 35
Elvivék azért azt Jézushoz: és az õ felsõruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.
Jn 12:14 - Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:
2Kr 9:13 - Akkor nagy sietséggel kiki mind vevé az õ ruháját, és alája terítették a grádics felsõ részére és megfuvaták a harsonákat, és kikiálták: Jéhu uralkodik!
Verš 38
Mondván: Áldott a Király, ki jõ az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsõség a magasságban!
Ž 118:26 - Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!
Lk 2:14 - Dicsõség a magasságos [mennyek]ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
Ef 2:14 - Mert Õ a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két [nemzetséget,] és lerontotta a közbevetett választófalat,
Verš 40
És õ felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
Hab 2:11 - Mert a kõ [is ellened] kiált a falból, és a gerenda a fa-alkotmányból visszhangoz néki.
Verš 9
Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy õ is Ábrahám fia.
Lk 13:16 - Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélbõl szombatnapon?
Verš 10
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
Mt 10:6 - Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz.
Mt 15:24 - Õ pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.
Mt 18:11 - Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.
Sk 13:46 - Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy elõször néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk.
Verš 12
Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.
Mt 25:14 - Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az õ szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
Mk 13:34 - Úgy mint az az ember, a ki messze útra kelve, házát elhagyván, és szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon.
Verš 46
Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
1Kr 8:29 - Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, a mely felõl azt mondottad: Ott lészen az én nevem; hallgasd meg ez imádságot, a melylyel könyörög a te szolgád e helyen.
Iz 56:7 - Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom õket imádságom házában; egészen égõ és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!
Jer 7:11 - Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti elõttetek, a mely az én nevemrõl neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr.
Mt 21:13 - És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
Mk 11:17 - És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.
Verš 44
És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.
1Kr 9:7 - Kigyomlálom az Izráelt e föld színérõl, a melyet nékik adtam; e házat, melyet az én nevemnek szenteltem, elvetem szemeim elõl, és az Izráel példabeszédül és meséül lészen minden nép elõtt.
Mi 3:12 - Azért ti miattatok mezõvé szántatik a Sion, és kõhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdõs hegygyé.
Mt 24:1 - És kijõvén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az õ tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
Mk 13:2 - Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kõ kövön, a mely le nem romboltatik.
Lk 21:6 - Ezekbõl, a miket láttok, jõnek napok, melyekben kõ kövön nem marad, mely le nem romboltatnék.
Verš 22
Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem [én] tettem el, és aratom, a mit nem [én] vetettem;
2Sam 1:16 - És monda néki Dávid: A te véred [legyen] a te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem meg az Úrnak felkentjét.
Mt 12:37 - Mert a te beszédidbõl ismertetel igaznak, és a te beszédidbõl ismertetel hamisnak.
Verš 26
[És] [õ monda]: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tõle.
Mt 13:12 - Mert a kinek van, annak adatik, és bõvölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tõle, a mije van.
Mt 25:29 - Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
Mk 4:25 - Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.
Lk 8:18 - Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok: mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, még a mijét gondolja is hogy van, elvétetik tõle.
Verš 47
És tanít vala minden nap a templomban. A fõpapok pedig és az írástudók és a nép elõkelõi igyekeznek vala õt elveszteni:
Mk 11:18 - És meghallák az írástudók és a fõpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el õt. Mert félnek vala tõle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az õ tanításán.
Jn 7:19 - Nem Mózes adta-é néktek a törvényt? és senki sem teljesíti közületek a törvényt. Miért akartok engem megölni?
Jn 8:37 - Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.
Verš 29
És lõn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák [hegyének] hívatik, elkülde kettõt az õ tanítványai közül,
Mt 21:1 - És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt,
Mk 11:1 - És mikor Jeruzsálemhez közeledének, Bethfagé és Bethánia felé, az olajfák hegyénél, elkülde kettõt tanítványai közül,
Lk 19,11-27 - Mt 25,14-30.Matúš uvádza iba podobné podobenstvo. - Mína bola minca v hodnote asi 1/2 kg striebra.
Lk 19,28-40 - Mt 21, 1-11; Mk 11, 1-11; Jn 12, 12-19.
Lk 19,38 - Ž 118, 26.
Lk 19,45-48 - Mt 21, 12-13; Mk 11, 15-17; Jn 2, 14-16.Jn hovorí, že Ježiš vyhnal aj na začiatku svojho účinkovania predavačov z chrámu.