Kniha proroka Habakuka

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Hab 2, 1-20

1 Õrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában. 2 És felele nékem az Úr, és mondá: Írd fel [e] látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen. 3 Mert e látomás bizonyos idõre [szól,] de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jõni, nem marad el! 4 Ímé, felfuvalkodott, nem igaz õ benne az õ lelke; az igaz pedig az õ hite által él. 5 És bizony, a bor is megcsal: felgerjed a férfiú és nincsen nyugalma; õ, a ki tátja száját, mint a Seol, és olyan õ, mint a halál: telhetetlen, és magához ragad minden népet és magához csatol minden nemzetet. 6 Avagy nem költenek-é ezek mindnyájan példabeszédet róla, és találós mesét reá, mondván: Jaj annak, a ki rakásra gyûjti, a mi nem övé! De meddig? És a ki adóssággal terheli magát! 7 Avagy nem támadnak-é hirtelen, a kik téged mardossanak, és nem serkennek-é fel, a kik háborgassanak téged? És zsákmányul esel nékik. 8 Mivelhogy kifosztogattál sok nemzetet, kifosztanak téged mind a többi népek az emberek véréért, és az országok, városok és minden bennök lakozók ellen való erõszaktételért. 9 Jaj annak, a ki bûnös szerzeményt szerez házának, hogy magasra rakhassa fészkét, hogy megszabadulhasson a gonosz hatalma elõl. 10 Házadnak gyalázatára tervezted a sok nép kiirtását, és bûnössé tetted lelkedet. 11 Mert a kõ [is ellened] kiált a falból, és a gerenda a fa-alkotmányból visszhangoz néki. 12 Jaj annak, a ki várost épít vérengzéssel, és a ki várat emel álnoksággal. 13 Avagy ímé, nem a Seregek Urától van-é ez, hogy a népek tûznek építenek, és a nemzetek a hiábavalóságnak fáradoznak? 14 Mert az Úr dicsõségének ismeretével betelik a föld, a miképen a folyamok megtöltik a tengert. 15 Jaj annak, a ki megitatja felebarátját, epédet keverve belé, hogy megrészegítsed õt, hogy láthassad az õ szemérmöket! 16 Gyalázattal telsz meg dicsõség helyett; igyál te is és láttassék szemérmed; reád fordul az Úr jobbjának pohara, és gyalázat [borítja] [el] dicsõségedet. 17 Bizony, a libanoni erõszakoskodás [gyászba] borít téged, és a vadak pusztítása, a mely rettegteté õket, az emberek véréért és az országon, a városon és annak minden lakosán ûzött erõszakosságért. 18 Mit használ a faragott kép, hogy a faragója kifaragta azt? vagy az öntött kép és a mely hazugságot tanít, hogy a képnek faragója bízik abban, csinálván néma bálványokat? 19 Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel! néma kõnek: Ébredj fel! Taníthat-é ez? Ímé, borítva van aranynyal és ezüsttel, lélek pedig nincs benne semmi! 20 Ellenkezõleg az Úr az õ szent templomában, hallgasson elõtte az egész föld!

Verš 1

Õrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában.

Iz 21:8 - És kiálta, mint oroszlán: Uram, az õrtoronyban állok szüntelen napestig, és õrhelyemen állok egész éjszakákon.

Verš 2

És felele nékem az Úr, és mondá: Írd fel [e] látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen.

Iz 30:8 - Most menj, írd ezt táblára nálok, és jegyezd föl könyvbe ezt, hogy megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre.

Hab 2,1 - Prorok – ako strážca (porov. Ez 33,1) na strážnej hradbe – bude čakať Pánovu odpoveď.

Hab 2,2 - Proroctvo o zániku Chaldejcov a o oslobodení národa sa určite splní, no len v neskoršom čase, preto ho treba napísať, aby sa po splnení vedelo, že to bolo naozaj proroctvo, porov. Iz 8,1; 30,8; Dan 8,26.

Hab 2,4 - Spravodliví musia veriť, že záchrana príde, lebo to povedal Pán. Len vierou si zabezpečia skutočný pokojný život. Pyšným nevercom, naopak, hrozí zánik. Záhuba hrozí aj nenásytným Chaldejcom. Pochodia ako človek, ktorý nemierne pije víno; skôr-neskôr sa zrúti na zem.

Hab 2,6 - Výraz "mračno hliny" je veľmi neistý. Treba ho rozumieť azda o nespravodlivo nadobudnutom bohatstve, ktoré je bezcenné a bude majiteľovi na záhubu.

Hab 2,8 - "Mestom" sa označujú všetky mestá, na ktorých Chaldejci páchali násilie.

Hab 2,9-11 - Darmo sa Chaldejci usilujú z nahrabaného bohatstva stavať nedobytné pevnosti, ešte aj kamene a hrady takýchto stavieb ich budú obviňovať z násilia.

Hab 2,12-14 - Kto stavia z nespravodlivo nadobudnutého majetku, stavia z krvi a zločinu. Ľudské diela sú však pominuteľné, len Pánova sláva je večná, pretrvá všetko.

Hab 2,15 - Chaldejci napájali iných utrpením, musia aj oni piť z Pánovho kalicha, porov. pozn. k Nah 3,11. Je veľká potupa, keď sa niekto v opilosti nahý váľa na zemi.

Hab 2,17 - Aj za násilie, páchané na nerozumnom tvorstve, dostanú svoj trest; porov. Iz 14,8. – Pre koniec verša pozri verš 8.

Hab 2,18-20 - Chaldejci sa darmo spoliehajú na svoje modly. – "Lživý učiteľ" je modla, ľudia si myslia o nej, že je boh, vnuká im teda klamné presvedčenie.