Kniha Levitikus

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Lv 24, 1-23

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak néked tiszta faolajat, a melyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égõ lámpákat gyújthassanak. 3 A bizonyság függönyén kivül, a gyülekezet sátorában úgy helyheztesse el [azokat] Áron, hogy estvétõl fogva reggelig az Úr elõtt legye[nek.] Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél. 4 A tiszta [arany] gyertyatartóra rakja fel a mécseket; az Úr elõtt legyenek szüntelen. 5 És végy lisztlángot, és süss abból tizenkét lepényt; két tized [efából] legyen egy lepény. 6 És helyheztesd el azokat két rendben; hatot egy rendbe, a tiszta [arany] asztalra az Úr elé. 7 És tégy mindenik rendhez tiszta tömjént, és legyen emlékeztetõül a kenyér mellett, tûzáldozatul az Úrnak. 8 Szombat napról szombat napra rakja fel azt [a] [pap] az Úr elé szüntelen; örök szövetség ez Izráel fiaival. 9 Azután legyen az Ároné és az õ fiaié, a kik egyék meg azokat szent helyen, mert mint igen szentséges, az övé az, az Úrnak tûzáldozataiból, örök rendelés szerint. 10 Kiméne pedig egy izráelbeli asszonynak fia, a ki égyiptomi férfiútól való vala, Izráel fiai közé, és versengének a táborban az izráelbeli asszonynak fia és egy izráelbeli férfi. 11 És káromlá az izráelbeli asszony fia az [Isten] nevét és átkozódék; elvivék azért azt Mózeshez. Az õ anyjának neve pedig Selomith vala, Dibrinek leánya, Dán nemzetségébõl. 12 És õrizet alá veték azt, míg kijelentést nyernének az Úr akarata felõl. 13 Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván: 14 Vidd ki az átkozódót a táboron kivül, és mindazok, a kik hallották, tegyék kezeiket annak fejére és kövezze agyon azt az egész gyülekezet. 15 Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az õ Istenét átkozza, viselje az õ bûnének terhét. 16 És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár benszülött, ha szidalmazza az [Úrnak] nevét, halállal lakoljon. 17 Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon. 18 Ha pedig barmot üt agyon valaki, fizesse meg azt: barmot baromért. 19 És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, a mint õ cselekedett, vele is úgy cselekedjenek: 20 Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; a milyen sérelmet õ ejtett máson, olyan ejtessék rajta is. 21 A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de a ki embert üt agyon, halállal lakoljon. 22 Egy törvény legyen nálatok: a jövevény olyan legyen, mint a benszülött, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 23 Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és kivivék az átkozódót a táboron kivül, és agyonverék azt kõvel. És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.

Verš 9

Azután legyen az Ároné és az õ fiaié, a kik egyék meg azokat szent helyen, mert mint igen szentséges, az övé az, az Úrnak tûzáldozataiból, örök rendelés szerint.

Ex 29:32 - És a kosnak húsát és a kenyeret, mely a kosárban van, a gyülekezet sátorának ajtajánál egye meg Áron és az õ fiai.

Lv 8:31 - És monda Mózes Áronnak és az õ fiainak: Fõzzétek meg a húst a gyülekezet sátorának nyílásánál, és ott egyétek meg azt és a kenyeret, a mely a felavatási áldozat kosarában van, a miképen megparancsoltam, mondván: Áron és az õ fiai egyék meg azt.

1Sam 21:6 - Adott azért a pap néki szentelt [kenyeret], mert nem volt ott [más] kenyér, hanem csak szent kenyér, melyeket elvettek az Úrnak színe elõl, hogy meleg kenyeret tegyenek a helyett azon a napon, a melyen az [elõbbit] elvevék.

Mt 12:4 - Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik õ vele valának, hanem csak a papoknak?

Verš 20

Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; a milyen sérelmet õ ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.

Ex 21:24 - Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért;

Dt 19:21 - Ne nézz reá szánalommal; lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.

Mt 5:38 - Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.

Lv 24,2 - Porov. Ex 25,20 n.; 37,20.21.

Lv 24,5 - Dve desatiny (efy): 7,20 litra. Porov. Ex 25,23.40.

Lv 24,6-8 - Čistý stôl, t. j. stôl z čistého zlata (Ex 25,24). – Pozri 2,2. Ako čiastka zo suchej obety, čo sa spaľovala na oltári, volala sa pripomienkou, takisto aj toto kadidlo bolo pripomienkou vzhľadom na predkladané chleby. Kadidlo sa spálilo a chleby ostali pre kňazov. Jesť ich mohli len kňazi levitsky čistí, lebo to bolo svätosväté (2,3; 21,22).

Lv 24,10-12 - Tieto verše opisujú okolnosti a podrobné ustanovenia zákona o bohorúhaní. Príhoda sa stala, keď Mojžiš vyhlasoval zákony o svätosti a o sviatkoch (hl. 23 – 25). Meno rúhača sa neuvádza. Nebol to však Izraelita podľa otca. Hriech bohorúhania bol verejný. "Pánovo meno" – Izraeliti z úcty ani nevyslovovali zbytočne meno Jahve, lež nahradzovali ho menom Adonaj (Pán) alebo len jednoducho haššém – meno. – Zákon zakazoval zneužívanie mena Božieho (Ex 20,7), zakazoval modloslužbu a trestal ju smrťou (Ex 22,19), zakazovalo sa aj rúhanie (21,17), lež o treste nebolo ešte zmienky. Rúhanie bolo pokladané za taký veľký hriech, že bohorúhač nie je hodný, aby žil (Sk 7,57). Židia odsúdenca popravovali mimo tábora, neskoršie vonku za bránami mesta (Hebr 13,12). – Vkladanie rúk na hlavu previnilca značí, že Izraeliti počuli jeho bohorúhanie a že naozaj si zaslúži trest smrti (Dt 17,7).

Lv 24,17-22 - Porov. Ex 21,12 n. Zákon odvety bol akýmsi vodidlom pre sudcov, nie však pre súkromné osoby. Vyžadovalo sa riadne obžalovanie vinníka. Pri takýchto úrazoch bolo sa možno aj vykúpiť (Ex 21,23 n.).