Kniha Levitikus

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Lv 10, 1-20

1 Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az õ temjénezõjöket, és tõnek azokba szenet és rakának arra füstölõ szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, a melyet nem parancsolt vala nékik. 2 Tûz jöve azért ki az Úr elõl, és megemészté õket, és meghalának az Úr elõtt. 3 És monda Mózes Áronnak: Ez az, a mit szólt vala az Úr, mondván: A kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép elõtt megdicsõíttetnem. 4 Áron pedig mélyen hallgata. Szólítá azért Mózes Misáelt és Elsafánt, Uzzielnek, az Áron nagybátyjának fiait, és monda nékik: Jertek ide, vigyétek ki atyátokfiait a szenthely elõl, a táboron kivül. 5 És odamenének, és kivivék õket az õ köntöseikben a táboron kivül, a mint szólott vala Mózes. 6 Azután monda Mózes Áronnak és az õ fiainak, Eleázárnak és Ithamárnak: Fejeteket meg ne meztelenítsétek, ruháitokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne haljatok és haragra ne gerjedjen [az] [Úr] az egész gyülekezet ellen; a ti atyátokfiai pedig, Izráelnek egész háza sirassák az égést, a melyet égetett az Úr. 7 A gyülekezet sátorának nyílásán se menjetek ki, hogy meg ne haljatok; mert az Úr kenetének olaja van rajtatok. És cselekvének a Mózes beszéde szerint. 8 Áronnak pedig szóla az Úr, mondván: 9 Bort és szeszes italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben. 10 Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között. 11 És hogy taníthassátok Izráel fiait mindazokra a rendelésekre, a melyeket az Úr szólott vala nékik Mózes által. 12 Mózes pedig szóla Áronnak és az õ megmaradt fiainak, Eleázárnak és Ithamárnak: Vegyétek az ételáldozatot, a mely megmaradt az Úrnak tûzáldozatiból, és egyétek meg azt kovásztalan kenyerekkel az oltár mellett; mert igen szentséges az. 13 Azért egyétek azt szent helyen, mert kiszabott részed, és fiaidnak is kiszabott része az, az Úrnak tûzáldozatiból; mert így parancsolta nékem. 14 A meglóbált szegyet pedig, és a felmutatott lapoczkát egyétek meg tiszta helyen, te, és a te fiaid és leányaid is veled, mert kiszabott részül adattak azok néked s kiszabott részül a te fiaidnak is, Izráel fiainak hálaadó áldozataiból. 15 A felmutatott lapoczkát és meglóbált szegyet a tûzáldozat kövérségeivel együtt vigyék be, hogy meglóbálják az Úr elõtt, és ez lesz a te kiszabott részed, és veled a te fiaidé örökké, a mint megparancsolta vala az Úr. 16 Azután szorgalmatosan tudakozódék Mózes a bûnáldozatra való bak felõl, de ímé elégett vala. Haragra gerjede azért Eleázár és Ithamár ellen, Áronnak megmaradt fiai ellen, mondván: 17 Miért nem ettétek meg a bûnért való áldozatot a szenthelyen? Hiszen igen szentséges az, és néktek adta azt [az] [Úr a] gyülekezet vétkének hordozásáért, hogy engesztelést szerezzetek annak az Úr elõtt. 18 Ímé, nem vitetett be annak vére a szenthely belsejébe, meg kellett volna azért ennetek a szenthelyen, a mint megparancsoltam vala. 19 Áron pedig szóla Mózesnek: Ímé ma áldozták meg az õ bûnért való áldozatukat és egészen égõáldozatukat az Úr elõtt, engem pedig ilyen [keserûségek] értek: Ha megettem volna ma a bûnért való áldozatot, vajjon jó lett volna-é az Úr elõtt? 20 Mikor ezt hallotta vala Mózes, jónak tetszék ez néki.

Verš 18

Ímé, nem vitetett be annak vére a szenthely belsejébe, meg kellett volna azért ennetek a szenthelyen, a mint megparancsoltam vala.

Lv 4:5 - És vegyen a felkent pap a tuloknak vérébõl, és vigye be azt a gyülekezet sátorába.

Lv 6:26 - A mely pap megáldozza azt a bûnért, az egye meg azt, szent helyen egye meg, a gyülekezet sátorának pitvarában.

Lv 16:27 - A bûnért való áldozati tulkot pedig, és a bûnért való áldozati bakot, a melyeknek vére engesztelés végett bevitetett a szenthelyre, vigye ki a táboron kivül, és égessék meg azoknak bõrét, húsát és ganéját tûzzel.

Verš 2

Tûz jöve azért ki az Úr elõl, és megemészté õket, és meghalának az Úr elõtt.

Nm 3:4 - De Nádáb és Abihú meghala az Úr elõtt, mikor idegen tûzzel áldozának az Úr elõtt a Sinai pusztájában, fiaik pedig nem valának nékik. Eleázár és Ithamár viselék azért a papságot, Áronnak, az õ atyjoknak színe elõtt.

Nm 26:61 - És meghalának Nádáb és Abihu, mikor idegen tûzzel áldozának az Úr elõtt.

1Krn 24:2 - Nádáb és Abihú még atyjuk elõtt meghaltak és fiaik nem valának, azért Eleázár és Itamár viselék a papságot.

Verš 3

És monda Mózes Áronnak: Ez az, a mit szólt vala az Úr, mondván: A kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép elõtt megdicsõíttetnem.

Lv 8:35 - A gyülekezet sátorának nyílásánál maradjatok éjjel és nappal hét napig, és tartsátok meg, a mit megtartani rendelt az Úr, hogy meg ne haljatok; mert így parancsolta vala nékem.

Verš 13

Azért egyétek azt szent helyen, mert kiszabott részed, és fiaidnak is kiszabott része az, az Úrnak tûzáldozatiból; mert így parancsolta nékem.

Lv 2:3 - A mi pedig megmarad az ételáldozatból, Ároné és az õ fiaié legyen; szentséges [áldozat] ez az Úrnak tûzáldozatai között.

Lv 6:16 - A mi pedig megmarad belõle, egyék meg Áron és az õ fiai, kovásztalanul egyék meg, szenthelyen, a gyülekezet sátorának pitvarában egyék meg azt.

Verš 7

A gyülekezet sátorának nyílásán se menjetek ki, hogy meg ne haljatok; mert az Úr kenetének olaja van rajtatok. És cselekvének a Mózes beszéde szerint.

Lv 21:12 - És a szenthelybõl ki ne menjen, hogy az õ Istenének szenthelyét meg ne szentségtelenítse, mert korona, az õ Istenének kenet-olaja van õ rajta. Én vagyok az Úr.

Lv 10,1 - Nádáb značí ,veľkodušný', Abiu, čiže Abihu, znamená ,môj Otec je On' (Boh). Nadab a Abiu boli najstarší synovia Áronovi.

Lv 10,3 - Boh svojím trestom ukazuje, že je svätý. Tresce tých, čo sa k nemu približujú inakšie, ako si on želá. A čím bližší je človek Bohu, tým prísnejší je trest.

Lv 10,5-7 - Nikto nesmel byť pochovaný v tábore a neskoršie ani v meste. Mojžiš zakazuje kňazom smútiť za Nadabom a Abiom. Tým by vlastne prejavovali nesúhlas s Pánovým skutkom. Je tu začiatok zákona, čo zakazoval kňazom, najmä veľkňazovi, účasť na pohrebných obradoch (pozri hl. 21). Eleazar (,Boh pomáha') a Itamar boli mladší synovia Áronovi.

Lv 10,16-18 - Skutočnosť, že Áron nejedol z obetného mäsa, ktoré obetoval za seba, je pochopiteľná. Že však nejedol z druhej obety, z obety za ľud, o ktorej je reč v 9,3.15, bolo priestupkom proti bohoslužobným predpisom. Podľa 6,17.18 mali Áron a jeho synovia z tejto obety jesť na posvätnom mieste. I keď táto obeta bola za hriech ľudu, mohli z nej jesť, lebo ani krv z obetného zvieraťa nevnášali do svätyne (6,30).

Lv 10,19 - Áron uznáva svoju chybu, chce sa však ospravedlniť. Vie, že sa mala urobiť radostná hostina, lenže, ako sa mohol tešiť, keď stratil dvoch synov. Taká spoločná hostina by sa nepáčila Pánovi, preto, keď nemohol obetný podiel jesť, spálil ho na oltári (7,17).