Kniha proroka Ezechiela

1 (KAR) És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
1 (ROH) A stalo sa slovo Hospodinovo ku mne povediac:

2 (KAR) Embernek fia! mire való a szõlõtõke fája egyéb fa között, a venyige, mely az erdõ fái között van?
2 (ROH) Synu človeka, čo je viac drevo viniča než ktorékoľvek iné drevo? Čo jeho letorast, ktorý bol medzi stromami lesa?

3 (KAR) Avagy vesznek-é abból fát, hogy valami eszközt csináljanak belõle? avagy vesznek-é belõle szeget, hogy mindenféle edényt akaszszanak reá?
3 (ROH) Či sa vezme z neho drevo spraviť nejakú prácu? Či azda vezmú z neho klin zavesiť naň nejaký riad, akýkoľvek?

4 (KAR) Ímé a tûznek adatott, hogy megemészsze; két végét megemésztette már a tûz, és közepe megpörkölõdött, vajjon való-é valami eszközre?
4 (ROH) Hľa, dáva sa na oheň, aby ho strávil. Oheň strávil oba jeho konce, a jeho prostredok ohorel, či sa hodí na nejakú prácu?

5 (KAR) Ímé, míg ép vala, semmi eszközre nem vala jó; menynyivel kevésbbé csinálhatnak belõle valamit most, mikor a tûz megemésztette és megpörkölõdött!
5 (ROH) Hľa, keď bolo neporušené, nespravila sa z neho práca, čím menej potom, keď ho strávil oheň, alebo keď ohorelo, spraví sa ešte z neho nejaká práca!

6 (KAR) Azért így szól az Úr Isten: A mint a szõlõtõke fáját az erdõ fái közül a tûznek adtam megemésztésre, úgy adtam oda Jeruzsálem lakóit;
6 (ROH) Preto takto hovorí Pán Hospodin: Ako drevo viniča medzi drevom lesa, ktoré som oddal ohňu, aby ho strávil, tak som oddal obyvateľov Jeruzalema.

7 (KAR) És ellenök fordítom arczomat. A tûzbõl jöttek ki és a tûz emészsze meg õket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor arczomat ellenök fordítom.
7 (ROH) A obrátim svoju tvár proti nim; z jedného ohňa vyšli, a druhý oheň ich strávi, a zviete, že ja som Hospodin, keď postavím svoju tvár proti nim.

8 (KAR) És teszem a földet pusztasággá, mivelhogy elpártoltak tõlem, ezt mondja az Úr Isten.
8 (ROH) A obrátim zem na pustinu, pretože sa dopúšťali nevernosti, hovorí Pán Hospodin.