Kniha proroka Jeremiáša

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Jer 13, 1-27

1 Ezt mondá az Úr nékem: Menj el, és vásárolj magadnak lenövet, és illeszd azt a derekadra, de vízbe ne vidd be azt! 2 És megvásároltam az övet, a mint az Úr rendelte vala, és derekamra illesztém. 3 És másodszor szól vala az Úr hozzám, mondván: 4 Vedd az övet, a melyet vásároltál, a mely a derekadon van, és kelj fel, és menj az Eufrateshez, és rejtsd el azt ott a kõszikla hasadékában. 5 És elmenék, és elrejtém azt az Eufratesnél, a mint megparancsolta nékem az Úr. 6 Sok nap mulva pedig [újra] monda nékem az Úr: Kelj fel, menj az Eufrateshez, és vedd el onnan az övet, a mely felõl parancsoltam, hogy ott rejtsd el. 7 És elmenék az Eufrateshez, és kiásám, és kivevém arról a helyrõl az övet, a hová elrejtettem azt, és ímé, az öv rothadt vala, egészen hasznavehetetlen. 8 És szóla az Úr nékem, mondván: 9 Ezt mondja az Úr: Így rothasztom meg a Júda kevélységét, és a nagy Jeruzsálem kevélységét. 10 Ez a gonosz nép, a mely nem akar hallgatni az én beszédeimre, a mely a maga szívének hamisságában jár, és jár idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljon, és azokat imádja: olyanná lesz majd, mint ez az öv, a mely egészen hasznavehetetlen. 11 Mert a miként derekára kapcsolja a férfi az övet; akként kapcsoltam magamhoz Izráelnek egész házát és Júdának egész házát, azt mondja az Úr, hogy legyenek az én népemmé, az én nevemre, dicséretemre és tisztességemre, de nem engedelmeskedtek. 12 Ilyen szókkal szólj azért nékik: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Minden tömlõt meg kell tölteni borral! És azt mondják néked: Avagy nem tudjuk-é jól, hogy minden tömlõt borral kell megtölteni? 13 Te pedig azt mondd nékik: Ezt mondja az Úr: Ímé betöltöm e földnek minden lakosát, és a királyokat, a kik Dávid trónján ülnek, és a papokat, a prófétákat, és Jeruzsálemnek minden lakosát részegséggel; 14 És összeütöm õket, egyiket a másikhoz, az atyákat és a fiakat együtt, azt mondja az Úr; nem kegyelmezek meg, és nem kedvezek, és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem õket! 15 Hallgassatok és figyelmezzetek; ne fuvalkodjatok fel, mert az Úr szólott! 16 Dicsõítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielõtt setétséget szerezne, és mielõtt megütnétek lábaitokat a setét hegyekben; mert világosságot vártok, és halál árnyékává változtatja azt, és sûrû homálylyá fordítja! 17 Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken [a ti] kevélység[tek] miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könyeket hullat, mert az Úr népe fogságba vitetik. 18 Mondd meg a királynak és a királynéasszonynak: Alázzátok meg magatokat, és üljetek veszteg, mert leesik fejetekrõl a ti dicsõségtek koronája! 19 A dél felõl való városok bezároltatnak, és nem lesz, a ki megnyissa [azokat;] fogságra vitetik Júda egészen, fogságra vitetik mindenestül! 20 Emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek azokat, a kik északról jõnek! Hol van a nyáj, a mely néked adatott, a te dicsõségednek juhnyája? 21 Mit mondasz, hogy ha megfenyít téged? Hiszen te oktattad õket magad ellen, fejedelmekké [tetted fejeden!] A fájdalmak nem környékeznek-é még téged, mint a szülõasszonyt? 22 És ha azt mondod a te szívedben: Miért következnének ezek reám? A te hamisságod sokaságáért takartatik fel a te ruhád, és lesznek mezítelenekké a te sarkaid. 23 Elváltoztathatja-é bõrét a szerecsen, és a párducz az õ foltosságát? [Úgy] ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt. 24 Azért szétszórom õket, a mint hányja-veti a pozdorját a pusztának szele. 25 Ez a te sorsod, a te kimért részed én tõlem, ezt mondja az Úr, a ki elfelejtkeztél én rólam, és hittél a hazugságnak. 26 Azért én is arczodra borítom fel a te ruhádat, hogy látható legyen a te gyalázatod! 27 A te paráznaságaidat és nyihogásaidat, bujálkodásodnak undokságát: a halmokon, a mezõn láttam a te útálatosságaidat. Jaj néked Jeruzsálem! Nem leszel tiszta ezután [se?] Meddig még?

Verš 16

Dicsõítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielõtt setétséget szerezne, és mielõtt megütnétek lábaitokat a setét hegyekben; mert világosságot vártok, és halál árnyékává változtatja azt, és sûrû homálylyá fordítja!

Iz 59:9 - Ezért van távol tõlünk az ítélet, és nem ér el minket az igazság, várunk világosságra, és ímé, sötétség, és fényességre, és ímé, homályban járunk!

Ž 44:19 - Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:

Verš 17

Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken [a ti] kevélység[tek] miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könyeket hullat, mert az Úr népe fogságba vitetik.

Nár 1:2 - Sírván sír éjjelente, s könny [borítja] az orczáját! Senki sincs, ki vígasztalná, azok közül, kik szerették; mind megcsalták barátai, ellenségeivé lõnek.

Nár 1:16 - Ezekért sírok én; szemembõl, szemembõl víz folyik alá, mert messze távozott tõlem a vígasztaló, a ki megélesszen engem; fiaim elvesztek, mert gyõzött az ellenség.

Verš 21

Mit mondasz, hogy ha megfenyít téged? Hiszen te oktattad õket magad ellen, fejedelmekké [tetted fejeden!] A fájdalmak nem környékeznek-é még téged, mint a szülõasszonyt?

Jer 6:24 - Halljuk a hírét: kezeink elesnek; szorongás vesz erõt rajtunk, reszketés, mint a vajudó asszonyon.

Verš 22

És ha azt mondod a te szívedben: Miért következnének ezek reám? A te hamisságod sokaságáért takartatik fel a te ruhád, és lesznek mezítelenekké a te sarkaid.

Jer 5:19 - Ha pedig az lenne, hogy kérdeznétek: Miért cselekedte mindezt velünk az Úr, a mi Istenünk? akkor azt mondjad nékik: A miképen elhagytatok engem és idegen isteneknek szolgáltatok a ti földeteken: azonképen idegeneknek fogtok szolgálni olyan földön, a mely nem a tiétek.

Jer 16:10 - És hogyha tudtára adod e népnek mind e határozatokat, és ezt mondják néked: Miért határozta az Úr ellenünk mindezt a nagy gonoszt; és micsoda a mi bûnünk és micsoda a mi vétkünk, a melylyel vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen?

Iz 47:2 - Vedd a malmot és õrölj lisztet, född fel fátyolodat, emeld föl a hosszú ruhát, född fel czombodat és menj át a folyókon.

Jer 13,1 - O symbolických úkonoch pozri tu celkový úvod ku všetkým prorockým spisom.

Jer 13,6 - K mezopotámskemu Eufratu prorok sotva cestoval, a to dva razy. Táto rieka je asi na 1000 km od Palestíny. Môže byť reč azda o riečke severovýchodne od Jeruzalema, blízko Anatotu, ktorá sa dnes volá Wádi-Fárá. – Ale je pravdepodobnejšie, že Jeremiáš nekonal tento náznakový úkon v skutočnosti, len vo videní.

Jer 13,11 - Zmysel symbolického úkonu je teda jasný: národ bude hynúť pri rieke Eufrat, v babylonskom zajatí.

Jer 13,12 - Porov. 25,15.

Jer 13,18 - Kráľ, ktorý sa tu spomína, je bezpochyby Joachin (pozri úvod k Jeremiášovi). Kráľovná, o ktorej prorok hovorí, je kráľova matka. Matka kráľova hrávala na kráľovskom dvore u Izraelitov dôležitejšiu úlohu než kráľove manželky; porov. 1 Kr 2,19; 15,13.

Jer 13,19 - I najjužnejšie júdske mestá dostali sa do rúk nepriateľa, hoci tie mohli byť najbezpečnejšie, veď nepriateľ prichádzal vždy od severu. Tu je reč o deportácii r. 597 pr. Kr. (Pozri úvod k tomuto prorokovi.)

Jer 13,22 - Jeruzalem prirovnáva sa k neviestke.

Jer 13,23 - Izraelitom sa hriech stal už prirodzenosťou ako farba kože u Etiópca alebo leoparda.

Jer 13,26 - Pokračuje sa v prirovnávaní k nehanebnej žene. Vyhľadávala hanbu, nuž bude ju mať.

Jer 13,27 - Národ sa hnal za chlipnosťou ako nerozumné zviera. Na kopcoch hoveli Izraeliti modloslužbe, ktorú prorok volá cudzoložstvom.