  | Kniha proroka IzaiášaBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Iz 9, 1-21 |
1 Iz 9, 1 De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; elõször megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsõíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját [és ]a pogányok határát. 2 Iz 9, 2 A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! 3 Iz 9, 3 Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek elõtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak. 4 Iz 9, 4 Mert terhes igáját és háta vesszejét, az õt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján; 5 Iz 9, 5 Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertõztetett öltözet megég, és tûznek eledele lészen; 6 Iz 9, 6 Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az õ vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erõs Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! 7 Iz 9, 7 Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerõsítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt! 8 Iz 9, 8 Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben, 9 Iz 9, 9 Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva: 10 Iz 9, 10 Téglák omlottak le, és mi faragott kõbõl építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre! 11 Iz 9, 11 De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja; 12 Iz 9, 12 A Sziriabeliek elõl, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. 13 Iz 9, 13 Hiszen e nép nem tért meg az õt verõ [Isten]hez, és a seregeknek Urát nem keresték; 14 Iz 9, 14 Ezért kivágja az Úr Izráelbõl a fõt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon. 15 Iz 9, 15 A fõ: a vén és a fõember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól. 16 Iz 9, 16 Mert e nép vezérei hitetõkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek. 17 Iz 9, 17 Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevõk, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. 18 Iz 9, 18 Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tûz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sûrû erdõt, és felgomolyg az füst oszlopában. 19 Iz 9, 19 A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tûznek eledele lõn: Senki atyjafián nem könyörül, 20 Iz 9, 20 Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik, 21 Iz 9, 21 Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen [kelnek]. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
| | | Iz 9, 1-21 |
Verš 1
De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; elõször megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsõíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját [és ]a pogányok határát.
Mt 4:15 - Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája,
Verš 2
A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
Mt 4:15 - Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája,
Ef 5:14 - Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus.
Verš 4
Mert terhes igáját és háta vesszejét, az õt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;
Sdc 7:22 - És mikor a háromszáz [ember] belefújt kürtjébe, fordítá az Úr kinek- kinek fegyverét az õ felebarátja ellen az egész táborban, és egész Béth- Sittáig futott a tábor, Czererah felé, Abelmehola határáig, Tabbathon túl.
Iz 10:26 - És a seregeknek Ura ostort emel õ ellenök, miként a Midián levágatása idején az Oreb kõszikláján, és pálczáját a tenger fölé emeli, mint Égyiptomban egykoron.
Verš 6
Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az õ vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erõs Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
Iz 22:22 - S az õ vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;
Lk 2:10 - És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
Jn 4:10 - Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és [hogy] ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna õt, és adott volna néked élõ vizet.
Iz 11:2 - A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.
Jer 23:6 - Az õ idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az õ neve, a melylyel nevezik õt: Az Úr a mi igazságunk!
Verš 7
Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerõsítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
2Kr 19:31 - Mert Jeruzsálembõl fog származni a maradék, és a megszabadult a Sion hegyérõl; a Seregek Urának buzgó szerelme cselekszi ezt!
Iz 37:32 - Mert Jeruzsálembõl megy ki a maradék és a maradvány Sion hegyérõl; a seregek Urának buzgó szerelme mûvelendi ezt!
Verš 12
A Sziriabeliek elõl, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
Iz 5:25 - Ezért gerjedt fel az Úrnak haragja népe ellen, és felemelé rá kezét, és megveri, hogy a hegyek megrendülnek, és holttestök szemétként fekszik az utczán. Mindezekkel haragja el nem mult, és keze még felemelve van.
Iz 10:4 - Bizony csak: a foglyok alá hanyatlanak és a megölettek alá hullanak; mind ezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
Verš 17
Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevõk, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
Iz 10:6 - Istentelen nemzetség ellen küldtem õt, és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utczák sarát.
Verš 18
Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tûz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sûrû erdõt, és felgomolyg az füst oszlopában.
Iz 5:24 - Ezért, mint a polyvát megemészti a tûznek nyelve, és az égõ széna összeomlik: gyökerök megrothad, virágjok mint a por elszáll, mert a seregek Urának törvényét megvetették, és Izráel szentjének beszédét megútálták.
Iz 24:6 - Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.
Iz 9,1 - Na spomenuté kraje vo vojnových hrôzach smrť naozaj vrhla svoj tieň.
Iz 9,2 - Dnešný porušený hebrejský text a za ním aj Vulg číta: "Rozmnožil si národ, nezväčšil si radosť." Ak by toto znenie bolo správne, zmysel by bol: Kedysi bol národ veľký, ale nemal mnoho radosti.
Iz 9,3 - O premožení Madiánčanov pozri Sdc 7 n.
Iz 9,4 - Hrmotná obuv a šat zmáčaný krvou patria k vojenskému výstroju.
Iz 9,5 - Chlapček, ktorý donesie svetu toľkú radosť, je Emanuel, Mesiáš (porov. Lk 2,10–11). Názvy, ktoré sa mu tu dávajú, dokazujú, že nebude obyčajným človekom, ba že bude Bohom. Pravda, v Starom zákone ani samému prorokovi nebol jasný celý dosah názvu "mocný Boh". Izaiáš vedel len toľko, že v Dieťati-Mesiášovi sa akýmsi neobyčajným spôsobom zjaví Boh. Ako väčšina proroctiev i toto sa stalo celkom jasným len po splnení. My, ktorým už bolo zjavené tajomstvo Najsvätejšej Trojice, vieme, že Emanuel je druhá božská osoba. Kráľovstvo, ktoré založí, bude len pokračovaním starozákonnej bohovlády, ale bude mať večné trvanie.
Iz 9,8 - Samária bola hlavné mesto Severnej ríše izraelskej, ktorá sa často volala aj Efraim, pretože kmeň Efraim hral v nej vedúci zástoj.
Iz 9,10 - Nepriatelia Rasinovi boli Asýri a iné okolité národy.
Iz 9,13 - Výrazy: "hlava a chvost", "palmová ratolesť a trsť" označujú obyčajne to, čo je "vznešené a podlé", "vysoké a nízke". Teda: vodcov národa a pospolitý ľud (porov. Dt 28,13.44; Iz 19,15). Tu však dáva prorok výrazu "hlava a chvost" od obvyklého trochu odchylný význam.
Iz 9,17 - Rozumej: Nešťastie zachváti najprv rúhačov, pohanov (tŕne), potom bude ničiť bez vyberania.
Iz 9,19 - "Mäso vlastného ramena" zjedá človek v občianskej vojne, keď ničí tých, čo sú mu najbližší. Takéto vojny boli časté v severnej ríši, ku ktorej patrili aj bratské kmene Efraima a Manassesa.
