  | Kniha proroka IzaiášaBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Iz 57, 1-21 |
1 Iz 57, 1 Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevõk elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elõl ragadtatik el az igaz; 2 Iz 57, 2 Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, a kik egyenes útaikon járának. 3 Iz 57, 3 És ti közelgjetek ide, szemfényvesztõ fiai, paráznának magva, a ki paráználkodol. 4 Iz 57, 4 Ki felett örvendeztek? Ki ellen tátjátok fel szátokat és öltitek ki nyelveteket? nem ti vagytok-é a bûn gyermekei, a hazugságnak magva? 5 Iz 57, 5 A kik lángoltok a bálványokért minden zöld fa alatt, megöltök gyermekeket a völgyekben, a hegyek hasadékai alatt. 6 Iz 57, 6 A folyónak sima köveiben van örökséged; azok, azok a te részed, töltöttél nékik italáldozatot is, vivél ételáldozatot és én jó néven vegyem-é ezeket? 7 Iz 57, 7 Magas és felemelkedett hegyen helyezted ágyadat, fel is menél oda áldozni áldozatot. 8 Iz 57, 8 Az ajtó és ajtófél mögé tetted bálványjeleidet, és tõlem [eltávozván,] fölfedted ágyadat, fölmentél [rá], és megszélesítéd, és szövetséget szerzél velök, szeretted ágyukat, a merre csak láttad. 9 Iz 57, 9 És menél a királyhoz olajjal, és megsokasítád keneteidet, és elküldéd követeidet messze földre, és megaláztad magadat a sírig. 10 Iz 57, 10 Nagy útadon megfáradál, [és még] sem mondád: mind hasztalan! erõd megújulását érezéd, így nem levél beteg! 11 Iz 57, 11 Kitõl féltél és rettegtél, hogy hazudtál és rólam meg nem emlékezél, szívedre sem vevéd? vagy azért nem félsz engem, hogy hallgatok már régtõl fogva? 12 Iz 57, 12 Én jelentem meg igazságodat, és csinálmányaid nem használnak néked. 13 Iz 57, 13 Ha kiáltasz: szabadítson meg téged [bálvány]id raja; mindnyájokat szél viszi el, lehelet kapja fel, és a ki bennem bízik, örökségül bírja a földet, és örökli szent hegyemet. 14 Iz 57, 14 És szól [egy szó:] Töltsétek, töltsétek, készítsétek az útat, vegyetek el [minden] botránkozást népem útáról. 15 Iz 57, 15 Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívûvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét. 16 Iz 57, 16 Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek elõttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem. 17 Iz 57, 17 Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem õt, elrejtém [magamat] és megharagudtam; és õ elfordulva, szíve útjában járt. 18 Iz 57, 18 Útait láttam, és meggyógyítom õt; vezetem õt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak, 19 Iz 57, 19 Megteremtem ajkaikon a [hálának] gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom õt! 20 Iz 57, 20 És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki. 21 Iz 57, 21 Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!
| | | Iz 57, 1-21 |
Verš 16
Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek elõttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem.
Ž 103:9 - Nem feddõdik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Heb 12:9 - Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük õket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!
Verš 1
Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevõk elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elõl ragadtatik el az igaz;
Ž 12:1 - Az éneklõmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.
Mi 7:2 - Elveszett e földrõl a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
Verš 13
Ha kiáltasz: szabadítson meg téged [bálvány]id raja; mindnyájokat szél viszi el, lehelet kapja fel, és a ki bennem bízik, örökségül bírja a földet, és örökli szent hegyemet.
Ž 34:8 - Az Úr angyala tábort jár az õt félõk körül és kiszabadítja õket.
Verš 21
Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!
Iz 48:22 - Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!
Iz 57,3 - Izraeliti sú cudzoložníci, lebo sú neverní svojmu snúbencovi, Bohu, a klaňajú sa modlám. S modloslužbou sa často spájalo aj čarodejníctvo.
Iz 57,5 - Modloslužbu konali pod terebintou (porov. 1,29). O obetovaní detí pozri pozn. k 30,33.
Iz 57,6 - Pohania pokladali za božstvá aj skaliská, obrúsené na hladko potokom, a Izraeliti im tiež prinášali obety.
Iz 57,8-10 - Výklad týchto veršov je veľmi ťažký. Národ sa predstavuje ako cudzoložná žena. Modlárski Izraeliti sa okrášľovali kvôli Molochovi (pozri pozn. k 30,33). Ba posielali poslov do ďalekých krajín k falošným božstvám, hádam žiadali od nich veštby a hlboko, "až k podsvetiu" sa pred nimi pokorovali. Akoby tieto zúfalé pokusy boli vliali do ich ochabnutých rúk nový život; nenahliadli, že falošné božstvá im nepomôžu.
Iz 57,13 - Hŕbou volá prorok množstvo modiel.
Iz 57,19 - "Ovocie perí" – to budú slová vďaky, ktoré Boh vylúdi na ústa národa, keď ho vyslobodí zo zajatia.
Iz 57,21 - Porov. 48,22.
