  | Kniha proroka IzaiášaBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Iz 50, 1-11 |
1 Iz 50, 1 Így szól az Úr: Hol van anyátok elválólevele, a melylyel õt elbocsátám? vagy hol van egy kölcsönadóim közül, a kinek titeket eladtalak? Ímé, a ti vétkeitekért adattatok el, és bûneitekért bocsáttatott el anyátok! 2 Iz 50, 2 Miért jöttem, holott nem volt [ott] senki? hívtam és nem felelt senki sem! vagy olyan rövid már a kezem, hogy meg nem válthat? vagy nincs bennem megszabadításra való erõ? Ímé, én dorgálásommal kiszáraztom a tengert, a folyókat pusztává teszem, megbûzhödnek halaik, hogy nincsen víz, és szomjúságtól meghalnak. 3 Iz 50, 3 Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat. 4 Iz 50, 4 Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nékem, hogy tudjam erõsítni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok. 5 Iz 50, 5 Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam. 6 Iz 50, 6 Hátamat odaadám a verõknek, és orczámat a szaggatóknak, képemet nem födöztem be a gyalázás és köpdösés elõtt. 7 Iz 50, 7 És az Úr Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, ezért olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szégyent nem vallok. 8 Iz 50, 8 Közel van, a ki engem megigazít, ki perel én velem? Álljunk együtt elõ! Kicsoda peresem? közelegjen hozzám! 9 Iz 50, 9 Ímé, az Úr Isten megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem? Ímé, mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emészti meg õket! 10 Iz 50, 10 Ki féli közületek az Urat? és ki hallgat az õ szolgája szavára? õ, a ki sötétségben jár és nincs fényesség néki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez! 11 Iz 50, 11 Ímé, ti mind, a kik tüzet gyujtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzeteknek lángjába és a tüzes nyilakba, a melyeket meggyújtottatok! Kezembõl jõ ez rátok; fájdalomban fogtok feküdni!
| | | Iz 50, 1-11 |
Verš 8
Közel van, a ki engem megigazít, ki perel én velem? Álljunk együtt elõ! Kicsoda peresem? közelegjen hozzám!
Rim 8:32 - A ki az õ tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem õt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?
Verš 2
Miért jöttem, holott nem volt [ott] senki? hívtam és nem felelt senki sem! vagy olyan rövid már a kezem, hogy meg nem válthat? vagy nincs bennem megszabadításra való erõ? Ímé, én dorgálásommal kiszáraztom a tengert, a folyókat pusztává teszem, megbûzhödnek halaik, hogy nincsen víz, és szomjúságtól meghalnak.
Nm 11:23 - Akkor monda az Úr Mózesnek: Avagy megrövidült-é az Úrnak keze? Majd meglátod: beteljesedik-é néked az én beszédem vagy nem?
Iz 59:1 - Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az õ füle, hogy meg nem hallgathatna;
Verš 5
Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam.
Jn 14:31 - De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.
Flp 2:8 - És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
Heb 10:5 - Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,
Iz 50,1 - U prorokov je častý obraz, že Jahve je manželom a vyvolený národ manželkou. Izraeliti sú deťmi, Boh sa ich dvojako mohol zbaviť. Mohol prepustiť matku (Dt 24,1 n.), alebo mohol predať deti veriteľom za otrokov. Ale Boh neprepustil národ, ten by nevedel ukázať priepustný list. A ani nepredal deti, veď nemal veriteľov. Že sú predsa od Boha vzdialení, že sú v zajatí, to je pre ich hriechy. Boh však i takto volá národ naspäť k sebe, je dosť mocný, aby ho vyslobodil.
Iz 50,4 - O piesňach o Pánovom služobníkovi pozri pozn. pred hl. 42. – Národ bol neposlušný, tým poslušnejší je však Pánov služobník.
Iz 50,5-7 - Poslanie prorokov bolo ťažké, nejeden sa ho chcel striasť (porov. Ex 4,10; Jer 1,6; Jon 1,3). Pánov služobník ochotne prijíma aj najväčšiu potupu a utrpenie, ktoré ho pri plnení úlohy čaká. Trýznitelia nepreberajú v mukách, bijú ho, trhajú mu bradu, čo je bolestné a potupné (porov. Neh 13,25). Napľuť niekomu do tváre pokladali ľudia vždy za najväčšiu potupu (Nm 12,14; Dt 25,9; Jób 30,10). Pánov služobník však prijíma všetko bez reptania a tak trpezlivo, že mu na tvári ani nevidieť bôľ. (Ako sa to všetko splnilo na Mesiášovi, pozri Mt 26,67; 27,30; Mk 14,65; Lk 18,32; 22,64; Jn 18,22.)
Iz 50,10 - Osud pobožných býva často podobný osudu Pánovho služobníka. Ten dúfal v Boha a zvíťazil, preto i pobožní nech dúfajú v Boha i vtedy, keď sa utrpenie zdá beznádejným ako tma. Nástrahy svojich nepriateľov obráti však Boh proti nim. Oheň fakieľ, ktorý pozapaľovali na trýznenie iných, zasiahne ich samých.
