Kniha proroka Izaiáša

1 (KAR) Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétõl hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemrõl.
1 (ROH) Počujte ma, ostrovy, a vy, národy, pozorujte ušima, z ďaleka! Hospodin ma povolal hneď zo života, ešte od života mojej matky spomínal moje meno.

2 (KAR) Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem.
2 (ROH) A učinil moje ústa ostrými jako ostrý meč, ukryl ma v tôni svojej ruky a učinil ma ostrou strelou vyleštenou, schoval ma vo svojom túle.

3 (KAR) És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsõülök.
3 (ROH) A riekol mi: Ty si môj služobník, Izraelu, v ktorom sa oslávim.

4 (KAR) És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erõmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.
4 (ROH) A ja som bol povedal: Nadarmo som sa namáhal, daromne a márne som trávil svoju silu. No, isteže je môj súd u Hospodina a moja práca u môjho Boha.

5 (KAR) És most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétõl szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Õ hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyûjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erõsségem az én Istenem!
5 (ROH) Ale teraz povedal Hospodin, ktorý ma utvoril od života matky sebe za služobníka, aby som priviedol nazpät k nemu Jakoba, a aby mu bol Izrael shromaždený (a budem oslávený v očiach Hospodinových, a môj Bôh bude mojou silou),

6 (KAR) Így szól: Kevés az, hoggy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sõt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!
6 (ROH) a riekol: To je primálo, aby si mi bol služobníkom pozdvihnúť pokolenia Jakobove a navrátiť chránených z Izraela; ale som ťa dal za svetlo pohanom, aby si bol mojím spasením až po koniec zeme.

7 (KAR) Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkûhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hû, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott.
7 (ROH) Takto hovorí Hospodin, vykupiteľ Izraelov, jeho Svätý, tomu, ktorého dušou opovrhujú, ktorý sa oškliví národu, služobníkovi panujúcich tyranov: Kráľovia uvidia a povstanú, kniežatá, a budú sa klaňať pre Hospodina, ktorý je verný, pre Svätého Izraelovho, ktorý si ťa vyvolil.

8 (KAR) Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;
8 (ROH) Takto hovorí Hospodin: Vyslyším ťa v čas milosti a pomôžem ti v deň spasenia a krome toho ťa budem ostríhať a dám ťa za smluvu ľudu, aby si postavil zem, aby si dal do dedičstva dedičstvá, ktoré boly spustošené,

9 (KAR) Így szólván a foglyoknak: Jõjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elõ! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelõjük lesz:
9 (ROH) aby si povedal väzňom: Vyjdite! tým, ktorí sú vo tme: Zjavte sa! Budú sa pásť popri cestách, a na všetkých holiach bude ich paša.

10 (KAR) Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja õket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti õket, és õket vizek forrásaihoz viszi.
10 (ROH) Nebudú lačnieť ani nebudú žízniť, ani nebude na nich biť horúčava preludu ani slnce, lebo ich zľutovník ich šetrne poženie a bude ich vodiť popri prameňoch vôd.

11 (KAR) És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek.
11 (ROH) A urobím všetky svoje vrchy cestou, a moje hradské budú vyvýšené.

12 (KAR) Ímé, ezek messzirõl jönnek ímé, amazok észak és a tenger felõl, és amazok Sinnek földérõl!
12 (ROH) Hľa, títo prijdú z ďaleka a hľa, tamtí od severa a od západu a hen tí zo zeme Sínima.

13 (KAR) Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!
13 (ROH) Prespevujte, nebesia, a plesaj, zem, jasajte, vrchy, lebo Hospodin potešil svoj ľud a zľutoval sa nad svojimi strápenými.

14 (KAR) És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!
14 (ROH) Ale Sion povedal: Hospodin ma opustil, a Pán zabudol na mňa!

15 (KAR) Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekérõl, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.
15 (ROH) Či azda zabudne žena svoje nemluvňa, aby sa nezľutovala nad plodom svojho života? Ale aj keby ony zabudly, ja ťa nezabudnem.

16 (KAR) Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kõfalaid elõttem vannak szüntelen.
16 (ROH) Hľa, na svojich dlaniach som ťa vyryl, tvoje múry sú vždycky predo mnou.

17 (KAR) Elõsietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belõled.
17 (ROH) Tvoji synovia sa budú ponáhľať; a tí, ktorí ťa borili a ktorí ťa pustošili, vyjdú z teba.

18 (KAR) Emeld fel köröskörül szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyûlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony.
18 (ROH) Pozdvihni svoje oči naokolo a vidz! Tí všetci sa shromaždia a prijdú k tebe! Jako že ja žijem, hovorí Hospodin, že všetkými nimi sa odeješ ako ozdobou a opášeš sa nimi jako nevesta svojím opaskom.

19 (KAR) Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szûk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid.
19 (ROH) Lebo čo do tvojich rumov, tvojich spustošenín a tvojej rozborenej zeme, hovorím, že ti teraz bude tesno pre množstvo obyvateľov, a tí, ktorí ťa hltali, budú vzdialení,

20 (KAR) Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam!
20 (ROH) takže ešte povedia do tvojich uší synovia tvojej siroby: Tesné mi je toto miesto; nože mi ustúp, aby som mal kde bývať.

21 (KAR) És te így szólsz szívedben: Ki szûlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak?
21 (ROH) A povieš vo svojom srdci: Kto mi naplodil týchto? Lebo veď ja som bola osirelá a neplodná, zajatá a sem a ta blúdiaca? A týchto ktože vychoval? Lebo veď hľa, ja som bola zostala samotná. Kde boli títo?

22 (KAR) Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és elõttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak.
22 (ROH) Takto hovorí Pán Hospodin: Hľa, zodvihnem svoju ruku oproti národom a oproti ľuďom vyzdvihnem svoj prápor, a donesú tvojich synov vo svojom lone, a tvoje dcéry sa ponesú na pleciach.

23 (KAR) És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak elõtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek.
23 (ROH) A kráľovia budú tvojimi pestúnmi, a ich kňahyne budú tvojimi chôvami; tvárou k zemi sa ti budú klaňať a budú lízať prach tvojich nôh, a poznáš, že ja som Hospodin, a že tí, ktorí očakávajú na mňa, sa nebudú hanbiť.

24 (KAR) Elvétethetik-é a préda az erõstõl, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai?
24 (ROH) Ale povieš: Či azda voľakto vezme junákovi jeho plen? Alebo či sa vyprostia zajatí spravedlivého?

25 (KAR) Igen, így szól az Úr, az erõstõl elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.
25 (ROH) Áno, takto hovorí Hospodin: I zajatí junákovi budú mu odňatí, jako i plen násilníkov bude vyprostený. A s tým, kto sa pravotí s tebou, ja sa budem pravotiť a tvojich synov ja zachránim.

26 (KAR) És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktõl megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erõs [Istene!]
26 (ROH) A dám, aby tí, ktorí ťa utláčajú, jedli svoje vlastné telo a spijú sa svojou krvou jako novým vínom, a tak pozná každé telo, že ja Hospodin som tvojím spasiteľom a tvojím vykupiteľom Silný Jakobov.