  | Kniha proroka IzaiášaBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Iz 48, 1-22 |
1 (KAR) Halljátok ezt Jákób háza, a kik Izráel nevérõl neveztettek, és Júda forrásából származának, a kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét emlegetik; [de ]nem híven és nem igazán.
2 (KAR) Mert a szent várostól nevezik magokat, és Izráel Istenéhez támaszkodnak, a kinek neve seregeknek Ura!
3 (KAR) Mik eddig történtek, elõre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének,
4 (KAR) Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod ércz:
5 (KAR) Tehát elõre megjelentém néked, mielõtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem mívelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket.
6 (KAR) Hallottad volt, [és most] lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é errõl bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, a melyeket nem tudtál;
7 (KAR) Mostan rendeltettek el és nem régen, és ezelõtt nem hallottál felõlök, hogy ezt ne mondd: Ímé, tudtam én azokat.
8 (KAR) Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hûtelen vagy, és pártütõnek hívatál anyád méhétõl fogva.
9 (KAR) Nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak.
10 (KAR) Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében.
11 (KAR) Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg [nevem?!] És dicsõségemet másnak nem adom.
12 (KAR) Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az elsõ és én az utolsó.
13 (KAR) Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom õket, mind itt állnak.
14 (KAR) Gyûljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülök ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon.
15 (KAR) Én, én szóltam, és õt el is hívtam, elhoztam õt, és szerencsés lesz útja.
16 (KAR) Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitõl fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az õ lelkét.
17 (KAR) Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell.
18 (KAR) Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai;
19 (KAR) És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve orczám elõl.
20 (KAR) Menjetek ki Bábelbõl, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végsõ határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot.
21 (KAR) Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is õket: kõsziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belõle.
22 (KAR) Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!
| | | Iz 48, 1-22 |
Verš 9
Nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak.
Iz 43:21 - A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!
Iz 43:25 - Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bûneidrõl nem emlékezem meg!
Verš 11
Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg [nevem?!] És dicsõségemet másnak nem adom.
Iz 42:8 - Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsõségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Verš 12
Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az elsõ és én az utolsó.
Iz 41:4 - Ki tette és vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitõl fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az elsõ és utolsókkal is az vagyok én!
Iz 44:6 - Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az elsõ, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten.
Zjv 1:17 - Mikor pedig láttam õt, leesém az õ lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az õ jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Elsõ és az Utolsó,
Zjv 22:13 - Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az elsõ és utolsó.
Verš 14
Gyûljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülök ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon.
Iz 41:22 - Adják elõ és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik elõször lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendõket tudassátok velünk!
Verš 18
Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai;
Dt 32:29 - Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök!
Ž 81:13 - Ott hagytam azért õt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
Verš 20
Menjetek ki Bábelbõl, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végsõ határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot.
Iz 52:11 - Távozzatok, távozzatok, jertek ki, onnan, tisztátalant ne illessetek, jertek ki közülök, tisztítsátok meg magatokat, a kik az Úr edényeit hordozzátok.
Jer 50:8 - Fussatok ki Babilonból és jõjjetek ki Káldea földébõl, és olyanok legyetek, mint a kecskebakok a nyáj elõtt;
Jer 51:6 - Fussatok ki Babilonból, és kiki mentse meg az õ lelkét, ne veszszetek el az õ gonoszságáért, mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet néki érdem szerint.
Jer 51:45 - Jõjjetek ki belõle, oh én népem, és kiki szabadítsa meg lelkét az Úr haragjának tüzétõl.
Zjv 18:4 - És hallék más szózatot a mennybõl, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belõle én népem, hogy ne legyetek részesek az õ bûneiben, és ne kapjatok az õ csapásaiból:
Verš 22
Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!
Iz 57:21 - Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!
Iz 48,1 - Reč Božia, ktorú Izraeliti majú počúvať, začína sa až 3. veršom.
Iz 48,4 - Zatvrdnutosť sa tomuto národu vyčíta odpradávna (Ex 32,9; 33,3–5; 34,9; Dt 9,6.13.27; 31,27).
Iz 48,10 - Porov. 1,25.
Iz 48,14 - Pán predpovedal úspechy Kýrove a z tohto sa môžu Izraeliti presvedčiť, že tento vyvolenec Boží prevedie v Babylone len Božiu vôľu.
Iz 48,19-22 - Pre neposlušnosť zahynula väčšina národa. Tí však, čo zostali, pôjdu z Babylonu s jasotom. Na ceste do vlasti bude Boh konať kvôli nim zázraky ako pri východe z Egypta. No spásy sa dostane len dobrým, neposlušní ju darmo čakajú.
