Kniha proroka Izaiáša

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Iz 40, 1-31

1 Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek! 2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bûne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta õt az Úr keze minden bûneiért. 3 Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! 4 Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává. 5 És megjelenik az Úr dicsõsége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. 6 Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fû, és minden szépsége, mint a mezõ virága! 7 Megszáradt a fû, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fû a nép. 8 Megszáradt a fû, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad! 9 Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! 10 Ímé, az Úr Isten jõ hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jõ, és megfizetése Õ elõtte. 11 Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyûjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti. 12 Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyõbe? 13 Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Õt, mint tanácsosa? 14 Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Õt, és tanítsa Õt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Õt az értelem útára? 15 Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyõben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl! 16 És a Libánon nem elég a tûzre, és vada sem elég az áldozatra. 17 Minden népek semmik Õ elõtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja. 18 És kihez hasonlítjátok az Istent, és minõ képet készítetek Õ róla? 19 A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot [reá]; 20 A ki szegény [ily] áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz. 21 Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitõl fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait? 22 Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák [elõtte,] ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra; 23 Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja; 24 Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Õ csak rájok fuvall, és kiszáradnak és õket, mint polyvát, forgószél ragadja el: 25 Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. 26 Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Õ, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erõssége miatt egyetlen híjok sincsen. 27 Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! 28 Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! 29 Erõt ad a megfáradottnak, és az erõtlen erejét megsokasítja. 30 Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; 31 De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

Verš 3

Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!

Mt 3:3 - Mert ez az, a kirõl Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az õ ösvényeit.

Mk 1:3 - Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg az õ ösvényeit:

Lk 3:4 - A mint meg van írva Ésaiás próféta beszédeinek könyvében, ki [ezt] mondja: Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az õ ösvényeit.

Jn 1:23 - Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, a mint megmondotta Ésaiás próféta.

Verš 5

És megjelenik az Úr dicsõsége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.

Jn 1:14 - És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

Verš 6

Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fû, és minden szépsége, mint a mezõ virága!

Jób 14:2 - Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

Ž 90:5 - Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;

Ž 102:11 - A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

Ž 103:15 - Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága.

Jak 1:10 - A gazdag pedig az õ alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fûnek virága.

1Pt 1:24 - Mert minden test olyan, mint a fû, és az embernek minden dicsõsége olyan, mint a fû virága. Megszárad a fû, és virága elhull:

Verš 8

Megszáradt a fû, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

1Pt 1:25 - De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, a mely néktek hirdettetett.

Verš 10

Ímé, az Úr Isten jõ hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jõ, és megfizetése Õ elõtte.

Iz 62:11 - Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jõ, és megfizetése õ elõtte!

Verš 11

Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyûjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.

Ez 34:23 - És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse õket: az én szolgámat, Dávidot, õ legelteti õket s õ lesz nékik pásztoruk.

Mi 7:14 - Legeltesd népedet a te vesszõddel, a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdõben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain!

Jn 10:11 - Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.

Iz 49:10 - Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja õket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti õket, és õket vizek forrásaihoz viszi.

Verš 13

Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Õt, mint tanácsosa?

Rim 11:34 - Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?

1Kor 2:16 - Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná õt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

Verš 17

Minden népek semmik Õ elõtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.

Dan 4:35 -

Verš 18

És kihez hasonlítjátok az Istent, és minõ képet készítetek Õ róla?

Iz 46:5 - Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlõvé? És kivel vettek egybe, hogy hasonlók volnánk?

Sk 17:29 - Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kõhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.

Verš 22

Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák [elõtte,] ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;

Jób 9:8 - A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

Ž 104:2 - A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

Iz 44:24 - Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétõl fogva: Én vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól;

Verš 23

Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;

Jób 12:21 - Szégyent zúdít az elõkelõkre, és a hatalmasok övét megtágítja.

Ž 107:40 - Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.

Verš 28

Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!

Ž 147:5 - Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.

Iz 40,1 - 40 – 66. V hl. 39 predpovedal prorok babylonské zajatie. To bolo potrebné pre porozumenie ďalších hláv (40 – 66), pretože sa v nich hneď od začiatku predpokladá toto zajatie. Cieľom týchto proroctiev je tešiť zajatcov, že sa vyslobodia. Tým sa však cieľ Knihy nevyčerpáva. Vyslobodenie Izraelitov z babylonského zajatia je len predobraz oslobodenia celého ľudského pokolenia z moci diablovej; spása, ktorej je pôvodcom perzský kráľ Kýros (pozri bližšie v úvode k tomuto prorokovi), je len predobraz spásy, ktorej pôvodcom bol Mesiáš, Ježiš Kristus. – Hl. 40 je predslov k týmto proroctvám.

Iz 40,1-5 - Boh pripravuje spásu ľudstva. Obraz verša 3 vzal prorok zo zvyku, že hlásateľ oznamoval príchod panovníka a staral sa, aby cesty, ktorými bude kráčať kráľ, boli urovnané a schodné. Boh odstránil všetky prekážky, ktoré jeho ľud postretnú na ceste, po ktorej sa bude vracať zo zajatia.

Iz 40,6 - Ľudská zloba neprekazí spásonosné Božie úmysly.

Iz 40,11 - Boh je dobrý k svojmu ľudu ako pastier k svojim ovečkám.

Iz 40,16 - Všetko nádherné cédrové a cyprusové drevo a všetka zverina pohoria v pomere k Božej velebnosti by bola iba nepomerne malá obeta. Tým sa, pravda, neodsudzujú starozákonné obety, len sa pripomína ich nedostatočnosť.

Iz 40,21 - Izraeliti mali chápať, že len Jahve je Boh.

Iz 40,26 - Izraelitom zajatým v Babylone mohlo by však prísť azda pokušenie, že sú hviezdy mocnejšie než Jahve. Hoci modloslužobná úcta hviezd bola aj inde rozšírená, prvenstvo patrí Babylonu. Tam bolo hvezdárstvo najviac rozšírené, preto tam aj kult hviezd mal najvýhodnejšiu pôdu (porov. 47,13). K Bohu však nemožno prirovnať ani hviezdy, veď: "Ktože ich stvoril?"