Kniha proroka Izaiáša

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Iz 36, 1-22

1 És lõn Ezékiás király tizennegyedik esztendejében, feljöve Szanhérib assir király Júdának minden erõs városai ellen, és azokat megvevé. 2 És elküldé Assiria királya Rabsakét Lákisból Jeruzsálembe, Ezékiás királyhoz nagy sereggel, ki is megállt a felsõ tó folyásánál, a ruhamosók mezejének útján. 3 És kijöve hozzá Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáfnak fia az emlékíró. 4 És mondá nékik Rabsaké: Mondjátok meg kérlek Ezékiásnak, így szól a nagy király, Assiria királya: Micsoda bizodalom ez, melyre támaszkodol? 5 Azt mondom, hogy csak szóbeszéd az, hogy ész és erõ van [nálatok] a háborúhoz; no hát kiben bízol, hogy ellenem feltámadál? 6 Ímé te e megtört nádszálban bízol, Égyiptomban, melyre a ki támaszkodik, tenyerébe megy és átfúrja azt; ilyen a Faraó, Égyiptomnak királya, minden benne bízóknak. 7 És ha azt mondod nékem: az Úrban, a mi Istenünkben bízunk: vajjon nem Õ- é az, a kinek magaslatait és oltárait elrontotta Ezékiás, és ezt mondá Júdának és Jeruzsálemnek: Ez elõtt az oltár elõtt hajoljatok meg. 8 Most azért harczolj meg, kérlek, az én urammal, az assir királylyal, és adok néked két ezer lovat, ha ugyan tudsz lovagokat ültetni reájok. 9 Miképen állasz ellene egyetlen helytartónak is, a ki legkisebb az uram szolgái közt? De hisz Égyiptomban van bizalmad, a szekerekért és lovagokért. 10 És most [talán] az Úr nélkül jöttem én e földre, hogy elpusztítsam azt? Az Úr mondá nékem: Menj a földre, és pusztítsd el azt! 11 És mondá Eljákim és Sebna és Jóák Rabsakénak: Szólj, kérünk, szolgáidhoz arám nyelven, mert értjük azt, és ne zsidóul szólj hozzánk, e kõfalon levõ nép füle hallatára. 12 És mondá Rabsaké: Avagy a te uradhoz, vagy te hozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? és nem az emberekhez-é, a kik ülnek a kõfalon, hogy egyék ganéjokat és igyák vizeletöket veletek együtt?! 13 És odaálla Rabsaké, és kiálta felszóval zsidóul, és mondá: Halljátok a nagy királynak, Assiria királyának beszédit! 14 Ezt mondja a király: Meg ne csaljon benneteket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket. 15 És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, mondván: Kétségtelen megszabadít az Úr minket, nem adatik e város az assiriai király kezébe! 16 Ezékiásra ne hallgassatok, mert azt mondja Assiria királya: Tegyetek velem szövetséget és jõjjetek ki hozzám, és akkor kiki ehetik szõlõjébõl és az õ olajfájáról, és ihatja kútjának vizét. 17 Míg eljövök és elviszlek titeket oly földre, minõ a ti földetek, gabona és must földére, kenyér és szõlõ földére. 18 Rá ne szedjen titeket Ezékiás, mondván: Az Úr megszabadít minket! Avagy megszabadították-é a népek istenei, kiki az õ földét Assiria királyának kezébõl? 19 Hol vannak Hamáth és Arphádnak istenei? hol Sefarvaimnak istenei? talán bizony megmentették Samariát kezembõl? 20 Kicsoda e földek minden istenei között, a ki megszabadította volna földét kezembõl, hogy az Úr megszabadítsa Jeruzsálemet az én kezembõl? 21 Õk pedig hallgatának, és egy szót sem feleltek, mert a király parancsolá így, mondván: Ne feleljetek néki! 22 Akkor elmenének Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáf fia az emlékíró, Ezékiáshoz meghasogatott ruhákban, és hírül adák néki a Rabsaké beszédeit.

Verš 6

Ímé te e megtört nádszálban bízol, Égyiptomban, melyre a ki támaszkodik, tenyerébe megy és átfúrja azt; ilyen a Faraó, Égyiptomnak királya, minden benne bízóknak.

Ez 29:6 - És megtudják mindnyájan Égyiptom lakói, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy õk nádszál-bot valának Izráel házának;

Iz 36,1-22 - Pozri pozn. k 2 Kr 18,13–34.Hlavy 36 – 39 sú historické, prózou písané vložky, ktoré skoro doslovne nájdeme aj v 2 Kr 18,13 – 20,19. Podstatnejšie rozdiely medzi osnovou Izaiášovou a Kníh kráľov sú: 1) U Izaiáša chýba zmienka o poplatkoch, ktoré poslal Ezechiáš Sennacheribovi (2 Kr 18,14–16). – 2) V knihách kráľov chýba zas pieseň Ezechiášova (Iz 38,9–20). – 3) Správa o chorobe Ezechiášovej je v knihách kráľov obšírnejšia. Pôvod týchto hláv je aj medzi katolíkmi sporný. No niet vážnych dôvodov, aby sme hľadali pôvod týchto statí inde, a nie u Izaiáša. Reč a štýl, ktorými sú písané, sú ako reč a štýl Izaiášov. Okrem toho treba si všimnúť, že chronologické poradie jednotlivých dejov je v týchto hlavách zamenené. Deje hláv 38 – 39 zbiehali sa skôr než deje hláv 36 – 37. (Pozri pozn. k 2 Kr 20,1–11). Ak by state pochádzali z kníh kráľov, bolo by toto opačné poradie nevysvetliteľné, veď knihy kráľov sú knihy dejepisné a pridŕžajú sa časového poradia. V Knihe Izaiášovej je však táto zámena poradia celkom prirodzená. Hl. 36 – 37 sú dodatkom k prvej časti proroctiev Izaiášových, ktorým chcel prorok ukázať, ako sa splnili jeho proroctvá o vpáde a porážke Asýrov, napísané v prvej časti. Hl. 38 – 39 sú zasa vhodným úvodom k druhej časti proroctiev Izaiášových (hl. 40 – 66). Predpovedá sa v nich babylonské zajatie, ako aj vyslobodenie sa Izraelitov zo zajatia. Pisateľ kníh kráľov prevzal tieto state od Izaiáša a nechal aj poradie dejov tak, ako ich našiel u proroka.