  | Kniha proroka IzaiášaBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Iz 34, 1-17 |
1 Iz 34, 1 Jõjjetek népek és halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei. 2 Iz 34, 2 Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden õ seregökre; megátkozá, halálra adta õket. 3 Iz 34, 3 Megöltjeik temetetlen maradnak, hulláik bûze felszáll, és hegyek olvadnak meg vérök miatt. 4 Iz 34, 4 Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szõlõ levele és a fügefáról a hervadó lomb. 5 Iz 34, 5 Mert megrészegült fegyverem az égben, és ímé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre. 6 Iz 34, 6 Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz az Úrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén. 7 Iz 34, 7 Elhullnak a bivalyok is velök, és a tulkok a bikákkal, és megrészegedik földük vértõl, és poruk borítva lesz kövérrel. 8 Iz 34, 8 Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért. 9 Iz 34, 9 És változnak patakjai szurokká, és pora kénkõvé, és lészen földe égõ szurokká. 10 Iz 34, 10 Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje, nemzetségrõl nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki át nem megy rajta; 11 Iz 34, 11 És örökségül bírándja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérõkötelét és a semmiségnek köveit. 12 Iz 34, 12 Nemesei nem választanak többé királyt, és minden fejedelmei semmivé lesznek. 13 Iz 34, 13 És fölveri palotáit tövis, csalán és bogács a bástyáit, és lesz sakálok hajléka és struczok udvara. 14 Iz 34, 14 És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és [ott] lel nyughelyet magának. 15 Iz 34, 15 Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül tojáson és költ árnyékában, csak ott gyûlnek együvé a sasok! 16 Iz 34, 16 Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy hijjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; mert az Õ szája parancsolta, és az Õ lelke gyûjté össze õket! 17 Iz 34, 17 Õ vetett sorsot köztök, és keze osztá ki azt nékik mérõkötéllel; örökre bírni fogják azt, nemzetségrõl nemzetségre lakoznak abban.
| | | Iz 34, 1-17 |
Verš 10
Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje, nemzetségrõl nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki át nem megy rajta;
Zjv 14:11 - És az õ kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az õ nevének bélyegét felveszi.
Zjv 19:3 - És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké.
Verš 11
És örökségül bírándja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérõkötelét és a semmiségnek köveit.
Iz 13:21 - Hanem vadak tanyáznak ott, és baglyok töltik be házaikat, és struczok laknak ott, és bakok szökdelnek ott;
Sof 2:14 - És nyájak heverésznek bensejében, mindenféle állatok serege: pelikán és sündisznó hálnak párkányain, az ablakban [azoknak] szava hangzik, a küszöbön omladék lészen, mert lefosztatott a czédrus!
Zjv 18:2 - És kiálta [teljes] erejébõl, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyûlölséges madárnak tömlöczévé.
Verš 4
Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szõlõ levele és a fügefáról a hervadó lomb.
Zjv 6:13 - És az ég csillagai a földre hullának, miképen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza.
Verš 6
Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz az Úrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén.
Iz 63:1 - Ki ez, ki jõ Edomból, veres ruhákban Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra.
Iz 34,1 - Hlavy 34 a 35 sú posledné hlavy prvej časti proroctiev Izaiášových; hl. 36 a 37 sú len historické dodatky, písané prózou. Predmetom hl. 34 je súd nad celým svetom. Hlavne sa spomína potrestanie Edomu, ktorý je tu predstaviteľom všetkých nepriateľov Božieho kráľovstva na zemi. Hl. 35 hovorí o konečnej spáse dobrých.
Iz 34,4 - Boh pri stvorení roztiahol, rozvinul nebeskú oblohu, pri súde ju zase zvinie ako knihu, pričom hviezdy (vojsko nebies) opršia z nej ako lístie zo stromu. – Knihy starých dôb boli zvitky; látka, na ktorej boli napísané, nakrútila sa na paličku ako dnešné rolety. Keď chceli čítať, rozvinuli knihu, po čítaní zas ju zvinuli. Písalo sa spravidla len na jednu, vnútornú stranu. Pozri však Ez 2,10.
Iz 34,5 - O Edomčanoch pozri pozn. k 16,1; porov. 21,11–12.
Iz 34,6 - Bozra, hlavné mesto Edomska, je asi dnešná Buseira južne od Mŕtveho mora. Iní ju stotožňujú s mestom Petra (16,1).
Iz 34,8 - Trest príde za to, čo nepriatelia popáchali proti Božiemu kráľovstvu na zemi, proti Sionu.
Iz 34,9 - Zničenie Edomska opisuje sa podobne ako spustošenie blízkej Sodomy a Gomory (Gn 19,24.25.28).
Iz 34,12 - Tento verš je neistý. Jeho zmysel je asi takýto: v edomskej krajine nebude viac bývať šľachta a kráľovstvo Edomčanov zaniklo.
Iz 34,14 - Na osamelých a spustošených miestach si ľudia predstavujú strigy a mátohy. Prorok ich v básnickom opísaní spomína len preto, aby čo najviac znázornil spustnutosť Edomu.
Iz 34,16 - Izraeliti si kedysi povrázkom rozmerali a žrebom rozdelili zasľúbenú zem. Podobne dal Boh rozličným zvieratám za údel krajinu Edomčanov. Pravda, i to je len básnické líčenie.
