Žalmy

1 (KAR) Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.

2 (KAR) Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

3 (KAR) Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

4 (KAR) Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

5 (KAR) Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

6 (KAR) Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:

7 (KAR) Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

8 (KAR) Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.

9 (KAR) Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.

10 (KAR) Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

11 (KAR) Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.

12 (KAR) Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

13 (KAR) A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

14 (KAR) Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.

15 (KAR) Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;

16 (KAR) Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

17 (KAR) Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

18 (KAR) És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

19 (KAR) Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

20 (KAR) Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

21 (KAR) A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

22 (KAR) Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

23 (KAR) Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

24 (KAR) Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

25 (KAR) Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.

26 (KAR) Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;

27 (KAR) Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.

28 (KAR) Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

29 (KAR) Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.

30 (KAR) Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

31 (KAR) Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

32 (KAR) És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.

33 (KAR) Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!

34 (KAR) Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.

35 (KAR) Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

36 (KAR) Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. ]