Verš 5
A ki teremtette az egeket bölcseséggel; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Gn 1:1 - Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
Verš 6
A ki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Ž 24:2 - Mert õ alapította azt a tengereken, és a folyókon megerõsítette.
Verš 7
A ki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Gn 1:14 - És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendõknek.
Verš 8
A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Gn 1:16 - Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
Verš 10
A ki megverte az égyiptomiakat elsõszülötteikben; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Ex 12:29 - Lõn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsõszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsõszülöttétõl fogva, a ki az õ királyi székiben ûl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsõszülöttéig és a baromnak is minden elsõ fajzását.
Ž 78:43 - Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
Ž 78:51 - És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.
Verš 11
A ki kihozta Izráelt azok közül; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Ex 12:31 - És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közûl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok.
Ex 12:51 - Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földérõl, az õ seregeik szerint.
Ex 13:3 - És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek Égyiptomból, a szolgálatnak házából; mert hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr; azért ne egyetek kovászost.
Ex 13:17 - És lõn, a mikor elbocsátá a Faraó a népet, nem vivé õket Isten a Filiszteusok földje felé, noha közel vala az; mert monda az Isten: Netalán mást gondol a nép, ha harczot lát, és visszatér Égyiptomba.
Verš 12
Hatalmas kézzel és kifeszített karral; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Ex 6:4 - Szövetséget is kötöttem velek, hogy nékik adom a Kanaán földét, az õ tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak.
Verš 13
A ki kétfelé választotta a veres tengert; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Ex 14:21 - És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erõs keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek.
Ž 78:13 - Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
Verš 15
Faraót pedig és seregét a veres tengerbe meríté; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Ex 14:24 - És lõn hajnalkor, rátekinte az Úr az Égyiptombeliek táborára a tûz- és felhõ-oszlopból és megzavará az Égyiptombeliek táborát.
Verš 16
A ki vezérlette népét a pusztában; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Ex 15:1 - Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat lovasával tengerbe vetett.
Ex 16:1 - És elindulának Élimbõl és érkezék Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájába, mely Élim között és Sinai között van, a második hónapnak tizenötödik napján, Égyiptom földérõl való kijövetelök után.
Ex 17:1 - És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az Úr rendeléséhez képest az õ útjok rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize.
Ex 19:1 - A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földérõl, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
Ž 78:53 - És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
Verš 17
A ki nagy királyokat vert le; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Nm 21:24 - És megveré õt Izráel fegyvernek élivel, és elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erõs vala az Ammon fiainak határa.
Nm 21:34 - Akkor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tõle, mert a te kezedbe adtam õt, és egész népét, és az õ földét. És úgy cselekedjél vele, a miképen cselekedtél Szíhonnal az Emoreusok királyával, a ki lakik vala Hesbonban.
Joz 12:1 - Ezek pedig ama földnek királyai, a kiket levertek Izráelnek fiai, és a kiknek földjét birtokba vették a Jordánon túl, napkelet felé, az Arnon pataktól fogva a Hermon hegyéig, és az egész mezõséget kelet felõl:
Ž 135:10 - A ki megvert sok népet, és megölt erõs királyokat:
Verš 20
Meg Ógot, a Básán királyát; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Dt 3:1 - És megfordulánk, és felmenénk Básán felé, és kijöve elõnkbe Óg, Básánnak királya, õ és minden népe, hogy megvívjon velünk Edreiben.
Verš 21
És örökségül adta az õ földjüket; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Joz 12:6 - Mózes, az Úrnak szolgája és Izráelnek fiai verték le õket, és oda adta azt [a földet] Mózes, az Úrnak szolgája örökségül a Rúben és Gád [nemzetségeknek] és a Manassé nemzetség felének.
Z 136 - Táto pieseň je mozaikovou skladbou zo starších náboženských piesní. Formou sa podobá našim litániám.
Z 136,2 - Slová "Boh nad bohmi,… Pán nad pánmi" sú hebraizmy ako "Boh vedomostí", čo je to isté ako najmúdrejší Boh atď., teda jediný Boh, najvyšší Pán.
Z 136,15 - Žalmista hovorí dosl., že "zhodil faraóna i jeho vojsko".
Z 136,23-26 - Je možné, že žalmista slovom "poníženie" chce naznačiť najväčšie poníženie izraelského národa, babylonské zajatie.
