Žalmy

1 (KAR) Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

2 (KAR) A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

3 (KAR) A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

4 (KAR) A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

5 (KAR) Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

6 (KAR) Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

7 (KAR) Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

8 (KAR) Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

9 (KAR) Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

10 (KAR) A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

11 (KAR) Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

12 (KAR) Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

13 (KAR) A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.

14 (KAR) A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,

15 (KAR) És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.

16 (KAR) Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

17 (KAR) A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

18 (KAR) A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

19 (KAR) Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

20 (KAR) Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;

21 (KAR) Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.

22 (KAR) Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;

23 (KAR) Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.

24 (KAR) Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

25 (KAR) Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

26 (KAR) Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

27 (KAR) Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.

28 (KAR) Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

29 (KAR) Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

30 (KAR) Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

31 (KAR) Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;

32 (KAR) A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

33 (KAR) Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

34 (KAR) Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

35 (KAR) Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!