Žalmy

1 (KAR) A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

2 (KAR) Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

3 (KAR) Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

4 (KAR) Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.

5 (KAR) Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.

6 (KAR) Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

7 (KAR) Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

8 (KAR) Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.

9 (KAR) Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

10 (KAR) Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

11 (KAR) A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

12 (KAR) Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.

13 (KAR) De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]

14 (KAR) Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.

15 (KAR) Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

16 (KAR) És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;

17 (KAR) Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.

18 (KAR) Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

19 (KAR) Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.

20 (KAR) Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.

21 (KAR) Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.

22 (KAR) Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.

23 (KAR) Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

24 (KAR) Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

25 (KAR) Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]

26 (KAR) Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

27 (KAR) Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

28 (KAR) De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]