Kniha Jób

1 (KAR) Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az õ napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
1 (ROH) Či nemá človek vojenia na zemi? A jeho dni sú jako dni nájomníka.

2 (KAR) A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az õ bérét:
2 (ROH) Jako sluha, ktorý dychtí po tôni, jako nájomník, ktorý túžobne očakáva plat za svoju prácu,

3 (KAR) Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
3 (ROH) tak sú mi nadedené mesiace márnosti a tak mi načítali nocí trápenia.

4 (KAR) Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással [reggeli] szürkületig.
4 (ROH) Keď ležím, hovorím: Kedyže už vstanem? Ale zase sa tiahne večer, a tak som sýty prehadzovania sa až do mraku.

5 (KAR) Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bõröm összehúzódik és meggennyed.
5 (ROH) Moje telo sa odialo červy a kôrou prachu; moja koža sa svraštila a tečie hnisom.

6 (KAR) Napjaim gyorsabbak voltak a vetélõnél, és most reménység nélkül tünnek el.
6 (ROH) Moje dni sú rýchlejšie ako člnok tkáča a míňajú sa bez nádeje.

7 (KAR) Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
7 (ROH) Pamätaj, že môj život je ako vietor; moje oko už viacej neuvidí dobrého;

8 (KAR) Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám [veted] szemed, de már nem vagyok!
8 (ROH) neuzrie ma oko toho, kto ma vidí; tvoje oči pozrú na mňa, a mňa už nebude.

9 (KAR) A felhõ eltünik és elmegy, így a ki leszáll a [sír]ba, nem jõ fel [többé].
9 (ROH) Jako zaniká oblak a ide ta, taký je aj ten, kto sostupuje do hrobu; nevyjde zase hore;

10 (KAR) Nem tér vissza többé az õ hajlékába, és az õ helye nem ismeri õt többé.
10 (ROH) nenavráti sa viacej do svojho domu, ani ho viacej nepozná jeho miesto.

11 (KAR) Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserûségében.
11 (ROH) Preto ani ja nebudem zdŕžať svoje ústa; hovoriť budem v úzkosti svojho ducha; vravieť budem v horkosti svojej duše.

12 (KAR) Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy õrt állítasz ellenem?
12 (ROH) Či som ja azda morom, či azda morskou obludou, že si postavil proti mne stráž?

13 (KAR) Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
13 (ROH) Keď poviem: Moja posteľ ma poteší, moja loža pozdvihne v mojom náreku;

14 (KAR) Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
14 (ROH) vtedy ma strašíš snami a desíš ma videniami,

15 (KAR) Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
15 (ROH) takže si moja duša volí zaškrtenie, radšej smrť ako také moje kosti.

16 (KAR) Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tõlem, mert nyomorúság az én életem.
16 (ROH) Opovrhujem životom, veď i tak nebudem žiť naveky. Nechaj ma, lebo moje dni sú márnosť.

17 (KAR) Micsoda az ember, hogy õt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
17 (ROH) Čo je smrteľný človek, že ho tak zvelebuješ a že obraciaš k nemu svoje srdce a všímaš si ho?

18 (KAR) Meglátogatod õt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod õt.
18 (ROH) A že ho navštevuješ každého rána, zkúšaš ho každej chvíle?

19 (KAR) Míglen nem fordítod el tõlem szemedet, nem távozol csak addig is tõlem, a míg nyálamat lenyelem?
19 (ROH) Jako dlho to bude ešte trvať, čo neodvrátiš odo mňa svojho zraku? Prečo ma nepustíš, aspoň dokiaľ neprehltnem svojej sliny?

20 (KAR) Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek õrizõje? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
20 (ROH) Zhrešil som; čo ti mám učiniť, ó, ty, ktorý strežieš ľudí? Prečo si si ma postavil za cieľ, aby som bol sám sebe bremenom?

21 (KAR) És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bûnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
21 (ROH) A prečo neodpustíš môjho prestúpenia a neodnímeš mojej neprávosti? Lebo teraz už ľahnem do prachu, a keď ma budeš ráno hľadať, nebude ma.