Kniha Jób

1 (KAR) Jób pedig felele, és monda:
1 (ROH) A Job odpovedal a riekol:

2 (KAR) Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
2 (ROH) Oj, aby bola dobre odvážená moja nevoľa, a moje utrpenie, aby razom zdvihli na váhe!

3 (KAR) Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
3 (ROH) Lebo by to bolo teraz ťažšie nad piesok morí, a preto sú aj moje slová nerozmyslené.

4 (KAR) Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
4 (ROH) Lebo strely Všemohúceho väzia vo mne, ktorých jed pije môj duch; hrôzy Božie postavily sa do šíku proti mne.

5 (KAR) Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?
5 (ROH) Či azda reve divoký osol nad mladistvou trávou? Alebo či ručí vôl nad svojím krmom, slaným a miešaným?

6 (KAR) Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
6 (ROH) Či sa jie voľačo nechutné bez soli? Či je nejaká chuť v bielku vajca?

7 (KAR) Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
7 (ROH) A teraz práve to, čoho sa nechcela dotknúť moja duša, je ako mojím pokrmom v nemoci.

8 (KAR) Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
8 (ROH) Oj, aby sa naplnila moja žiadosť, a aby to, čo očakávam, dal Bôh!

9 (KAR) És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
9 (ROH) Totiž, žeby sa ľúbilo Bohu, aby ma rozdrtil, aby vystrel svoju ruku a vyťal ma!

10 (KAR) Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
10 (ROH) A mal by som ešte vždy útechu a vyskočil by som v bolesti, ktorej nešetrí, lebo som nezatajil slov Najsvätejšieho.

11 (KAR) Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!
11 (ROH) Čo je moja sila, aby som dúfal, a čo je môj koniec, aby som znášal trpezlivo?

12 (KAR) Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?
12 (ROH) Či je moja sila silou kameňa? Alebo či je moje telo z medi?

13 (KAR) Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!
13 (ROH) Isté je, že niet pre mňa pomoci vo mne, a to, čo by prospelo, je zahnané odo mňa.

14 (KAR) A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
14 (ROH) Hynúcemu prisluší milosrdenstvo od jeho priateľa, keby hneď i bázeň Všemohúceho bol opustil.

15 (KAR) Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
15 (ROH) Moji bratia zklamali jako potok, jako riečište potokov, ktoré ta pošly,

16 (KAR) A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;
16 (ROH) kalné od ľadu, v ktorých sa ukryl sneh;

17 (KAR) Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.
17 (ROH) v čase, keď sú ožehané slnkom, vysychajú; keď býva horúco, miznú zo svojho miesta.

18 (KAR) Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.
18 (ROH) Krútia sa stezky ich ciest, odchádzajú na pustinu a hynú.

19 (KAR) Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
19 (ROH) Pozrú sa karavány z Témy, putujúce zástupy zo Šeby, ktoré sa nadejaly na ne!

20 (KAR) Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
20 (ROH) Budú sa hanbiť, že v ne dúfaly; prijdú až ta a budú sa stydieť!

21 (KAR) Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
21 (ROH) Lebo vy ste ním teraz, takým potokom: vidíte strašnú vec a bojíte sa.

22 (KAR) Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
22 (ROH) Či som povedal: Dajte mi!? Alebo: Uplaťte zo svojho majetku za mňa

23 (KAR) Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem?
23 (ROH) a vysloboďte ma z ruky protivníka a vykúpte ma z ruky ukrutníkov?

24 (KAR) Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
24 (ROH) Poučte ma, a ja budem mlčať, a vysvetlite mi, v čom som blúdil!

25 (KAR) Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
25 (ROH) Aké prenikavé sú slová pravdy! Ale čo nakára vaše káranie?!

26 (KAR) Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
26 (ROH) Či zamýšľate kárať slová? Lebo veď do vetra idú slová zúfalého!

27 (KAR) Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!
27 (ROH) Áno, o sirotu hádžete los a jednáte sa o svojho priateľa.

28 (KAR) Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
28 (ROH) A tak teraz nech sa vám chce pozrieť na mňa, a istotne nebudem luhať do vašej tvári.

29 (KAR) Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
29 (ROH) Vráťte sa, prosím, a zkúste, nech nie je neprávosti! Vráťte sa a zkúste ešte, moja spravedlivosť leží v tom!

30 (KAR) Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
30 (ROH) Či je na mojom jazyku neprávosť? Či nerozozná moje ďasno zkazy?