Kniha Jób

1 (KAR) És felele a témáni Elifáz, és monda:
1 (ROH) Na to odpovedal Elifaz Témanský a riekol:

2 (KAR) Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben?
2 (ROH) Jestli sa pokúsime prehovoriť k tebe slovo, neunaví ťa to? Ale kto by sa aj mohol zdržať, aby nehovoril?!

3 (KAR) Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted;
3 (ROH) Hľa, učieval si mnohých a zomdlené ruky si posilňoval;

4 (KAR) A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted;
4 (ROH) tvoje slová pozdvihovaly klesajúceho, a zmocňoval si kolená, ktoré sa nakláňaly od slabosti.

5 (KAR) Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!
5 (ROH) A keď teraz prišlo toto na teba, ťažko to nesieš; dotklo sa ťa, a si predesený.

6 (KAR) Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?
6 (ROH) Či nebola tvoja bohabojnosť tvojou nádejou, tvojím očakávaním bezúhonnosť tvojich ciest?

7 (KAR) Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
7 (ROH) Nože sa rozpomeň, kde ktorý nevinný kedy zahynul? Alebo kde boli kedy spravedliví vyhladení?

8 (KAR) A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
8 (ROH) Jako som vídal tých, ktorí orali neprávosť a siali trápenie, že to i žali.

9 (KAR) Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak.
9 (ROH) Zahynuli od dychu Božieho a od ducha jeho hnevu zanikli.

10 (KAR) Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
10 (ROH) Revanie ľva a hlas ľvice umĺkne, a zuby ľvíčat bývajú vylámané;

11 (KAR) Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény oroszlán kölykei elszélednek.
11 (ROH) starý lev hynie, keď nieto koristi, a mláďatá ľvice sa rozpŕchnu.

12 (KAR) Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
12 (ROH) Ale ku mne sa prikradlo slovo, a moje ucho pochytilo niečo málo z toho.

13 (KAR) Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
13 (ROH) V dumách, pochádzajúcich z nočných videní, keď pripáda hlboký spánok na ľudí,

14 (KAR) Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
14 (ROH) nadišiel na mňa strach, a pochytilo ma trasenie, čo prestrašilo množstvo mojich kostí.

15 (KAR) Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre felborzolódék.
15 (ROH) Lebo nejaký duch prešiel popred moju tvár: dupkom vstaly vlasy na mojom tele.

16 (KAR) Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék:
16 (ROH) Zastál, ale som nepoznal jeho tvári, len nejaká podoba stála pred mojimi očima. Bolo ticho, a počul som nejaký hlas:

17 (KAR) Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember?
17 (ROH) Či je smrteľný človek spravedlivejší ako Bôh, alebo či je muž čistejší nad toho, ktorý ho učinil?

18 (KAR) Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát:
18 (ROH) Hľa, neverí ani svojim sluhom a pri svojich anjeloch zistil nedostatok.

19 (KAR) Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
19 (ROH) A čo potom povedať o tých, ktorí bývajú v domoch z hliny, ktorých základ je založený na prachu?! Rozdrtia ich skôr ako moľa.

20 (KAR) Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
20 (ROH) Od rána do večera bývajú skrúšení; bez toho, že by si toho všímali, hynú na večnosť.

21 (KAR) Ha kiszakíttatik belõlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
21 (ROH) Či nejde ta s nimi aj ich sláva? Zomierajú, ale nie v múdrosti.