| Kniha JóbBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Jób 33, 1-33 |
1 Jób 33, 1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet! 2 Jób 33, 2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már. 3 Jób 33, 3 Igaz szívbõl [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim. 4 Jób 33, 4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet. 5 Jób 33, 5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elõ! 6 Jób 33, 6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is. 7 Jób 33, 7 Ímé, a tõlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad. 8 Jób 33, 8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját: 9 Jób 33, 9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bûn nincsen bennem. 10 Jób 33, 10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem! 11 Jób 33, 11 Békóba veti lábaimat, és õrzi minden ösvényemet. 12 Jób 33, 12 Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél! 13 Jób 33, 13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt? 14 Jób 33, 14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá! 15 Jób 33, 15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek; 16 Jób 33, 16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel. 17 Jób 33, 17 Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettõl, és elrejtse a kevélységet a férfi elõl. 18 Jób 33, 18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át. 19 Jób 33, 19 Fájdalommal is bünteti az õ ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával. 20 Jób 33, 20 Úgy, hogy az õ ínye undorodik az ételtõl, és lelke az õ kedves ételétõl. 21 Jób 33, 21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek. 22 Jób 33, 22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz. 23 Jób 33, 23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét; 24 Jób 33, 24 És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg õt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam! 25 Jób 33, 25 Akkor teste fiatal, erõtõl duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait. 26 Jób 33, 26 Imádkozik Istenhez és õ kegyelmébe veszi, hogy az õ színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az õ igazságát. 27 Jób 33, 27 Az emberek elõtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem; 28 Jób 33, 28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi. 29 Jób 33, 29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel, 30 Jób 33, 30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával. 31 Jób 33, 31 Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én! 32 Jób 33, 32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat. 33 Jób 33, 33 Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
| | Jób 33, 1-33 |
Verš 6
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
Jób 9:35 - Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!
Jób 23:10 - De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
Verš 8
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
Jób 10:7 - Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedbõl kiszabadítson!
Jób 16:17 - Noha erõszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
Jób 23:10 - De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
Jób 27:5 - Távol legyen tõlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
Verš 10
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
Jób 13:24 - Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
Jób 16:9 - Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
Jób 19:11 - Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
Verš 11
Békóba veti lábaimat, és õrzi minden ösvényemet.
Jób 13:27 - Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
Jób 14:16 - De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
Verš 20
Úgy, hogy az õ ínye undorodik az ételtõl, és lelke az õ kedves ételétõl.
Ž 107:18 - Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
Verš 26
Imádkozik Istenhez és õ kegyelmébe veszi, hogy az õ színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az õ igazságát.
Ž 50:15 - És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.
Iz 58:9 - Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és õ azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és [megszünsz] ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;
Verš 30
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
Ž 56:13 - Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; [ (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstõl; hogy járjak Isten elõtt az életnek világosságában. ]
Job 33,9 - Elihu zopakuje súhrn Jóbových tvrdení, ktorými ustavične zdôrazňoval svoju nevinnosť (porov. 9,21; 10,7; 12,4; 16,17; 27,5 n.). Odsúdi Jóbovu opovážlivosť. Veď podľa verša 10 Jób pripisoval Bohu istú predpojatosť (porov. 13,24; 19,11).
Job 33,14 - Boh hovorí k ľuďom rozmanitým spôsobom. Elihu uvádza aspoň tri spôsoby: Boh hovorí pomocou videnia (verše 15–18), prostredníctvom chorôb a neduhov (verše 19–22) a konečne cestou priateľského napomenutia (verše 23–28).