Kniha Jób

1 (KAR) Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.

2 (KAR) És szóla Jób, és monda:

3 (KAR) Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

4 (KAR) Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

5 (KAR) Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

6 (KAR) Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

7 (KAR) Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

8 (KAR) Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

9 (KAR) Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

10 (KAR) Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.

11 (KAR) Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

12 (KAR) Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!

13 (KAR) Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

14 (KAR) Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.

15 (KAR) Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

16 (KAR) Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

17 (KAR) Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

18 (KAR) A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

19 (KAR) Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.

20 (KAR) Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?

21 (KAR) A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

22 (KAR) A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

23 (KAR) A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

24 (KAR) Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

25 (KAR) Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.

26 (KAR) Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.