Kniha Jób

1 (KAR) Jób pedig folytatá az õ beszédét, és monda:
1 (ROH) A Job pokračoval vo svojej umnej reči a riekol:

2 (KAR) Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten õrzött engem!
2 (ROH) Oj, aby som bol ako za predošlých mesiacov, ako za dní, v ktorých ma strážiac chránil Bôh!

3 (KAR) Mikor az õ szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet;
3 (ROH) Kým svietil svojou sviecou nad mojou hlavou, keď som chodieval v jeho svetle vo tme!

4 (KAR) A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
4 (ROH) Jako som bol za dní svojej jasene , kým bola tajná rada Božia nad mojím stánom;

5 (KAR) Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim;
5 (ROH) kým ešte bol so mnou Všemohúci, vôkol mňa moji chlapci;

6 (KAR) Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
6 (ROH) kým sa moje kroky kúpaly v masle, a skala vylievala u mňa potoky oleja;

7 (KAR) Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
7 (ROH) keď som vychádzaval do brány, hore do mesta, a na ulici postavovával svoje sedište!

8 (KAR) Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak.
8 (ROH) Keď ma videli mládenci, skrývali sa a starci povstávali a stáli.

9 (KAR) A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
9 (ROH) Kniežatá zdŕžaly slovami a kládli ruku na svoje ústa;

10 (KAR) A fõemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
10 (ROH) hlas vojvodov sa skrýval, a ich jazyk sa lepil na ich ďasno.

11 (KAR) Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem.
11 (ROH) Keď počulo o mne ucho, blahoslavilo ma, a keď ma videlo oko, prisviedčalo mi.

12 (KAR) Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
12 (ROH) Lebo som vytrhoval biedneho, volajúceho o pomoc, i sirotu i toho, kto nemal pomocníka.

13 (KAR) A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
13 (ROH) Požehnanie hynúceho prichádzalo na mňa, a pôsobil som to, aby plesalo srdce vdovy.

14 (KAR) Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
14 (ROH) Obliekal som sa v spravedlivosť, a ona si obliekala mňa; jako plášť a jako turban bol môj súd.

15 (KAR) A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
15 (ROH) Bol som očima slepému a nohami krivému som bol ja.

16 (KAR) A szûkölködõknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
16 (ROH) Býval som otcom chudobným a pravotu, ktorej som neznal, som prezkúmal.

17 (KAR) Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
17 (ROH) Krúšieval som črenové zuby nešľachetníka a vyrážal som lúpež z jeho zubov.

18 (KAR) Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
18 (ROH) A povedal som: Zomriem vo svojom hniezde a rozmnožím svoje dni, že ich bude jako piesku.

19 (KAR) Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
19 (ROH) Môj koreň bude mať otvorený prístup k vode, a rosa bude nocovať na mojej vetvi.

20 (KAR) Dicsõségem megújul velem, és kézívem erõsebbé lesz kezemben.
20 (ROH) Moja sláva bude vše nová u mňa, a moje lučište sa bude obnovovať v mojej ruke.

21 (KAR) Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
21 (ROH) Počúvali na mňa a očakávali a mlčali na moju radu.

22 (KAR) Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem.
22 (ROH) Po mojom slove viacej nehovorili, a moja reč príjemne pršala na nich;

23 (KAR) Mint az esõre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
23 (ROH) očakávali na mňa jako na dážď a otvárali svoje ústa jako proti jarnému dažďu.

24 (KAR) Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
24 (ROH) Smial som sa na nich žartujúc, neverili a nedali padnúť svetlu mojej tvári.

25 (KAR) [Örömest] választottam útjokat, mint fõember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
25 (ROH) Volil som ich cestu a sedel som ako hlava a prebýval som ako kráľ vo vojsku, jako ten, kto teší zarmútených.